2014. február 15.

Unforgettable; Chapter; 33rd

Hi, guys!

Pont azon gondolkoztam, hogy bár még kb. a blog felénél járunk, de milyen hamar eljutottunk ide, és milyen hamar el fog telni az az idő, míg vége nem lesz. Hát, én nem akarom, hogy ilyen hamar legyen vége, így egy második évadon töröm a fejem, de ez rajtatok is áll, hogy benne vagytok-e. Forgetting lenne a következőnek a neve -elfelejtve- nem véletlenül, gondolom mindenkinek leesett, hogy nem ép a legvidámabb történetre terveztem. Így csináltam egy közvélemény kutatást oldalt, aki akar, az szavazhat. Gondolom akik nincsenek oda a blogomért, azok a Nem-re fognak voksolni, de hátha többen vannak azok, akik szeretnék a második fejezetet. A szavazás jövő hét pénteken lezárul, és bár megvárnám vele az Unforgettable végét, úgy kell akkor igazítanom, hogy lesz-e következő epizód, vagy nem. Nagyjából ennyi lenne.(:

A rész...nem nagy durranás, és ígérem, hogy most már izgalmasabbak lesznek(:

Have a nice day!xx

Harry Styles

Április négy.

Gwen szülinapja.

Mosolyogtam, mikor hallottam motyogni álmában, s ha minden igaz, a Punk az én lennék. Emlékszem, amikor bevittem a szobájába miközben aludt, és Punknak szólított, akkor még nem tudta a nevemet. Ugyan, simán utánam nézhetett volna valami netes oldalon, esetleg egy tanárt megkérhetett volna, hogy mondja meg a nevemet neki, netán a naplóból kilesi...de nem, neki Punknak és H-nak kellett becéznie.


Mindenki Stylesnak hívott, hisz utálom a Harryt, erre ő elkezdett becézgetni, én pedig valahogy nem bántam. Tetszett, hogy végre valaki másképp bánik velem.

Kinyitotta szép, világos kék szemeit, majd rám pillantott miközben hunyorgott. Pillái alól lassan pipiskélt fel rám, miközben egy édes, boldog mosoly terült szét csodálatos pofiján. Boldog volt.

- Jó reggelt, szépségem - Mosolyogtam, majd elvettem az éjjeli szekrényről a bénán becsomagolt dobozt, s felvettem az ágyra a kicsi Gwerryt. - Boldo...

- Ne! Ne! Ne, és ne! Utálom. - Fintorgott, majd a fejébe húzta a párnát.

Oda se adom neki az ajándékot, de már utálja. Én valamit nagyon nagyon rosszul csinálok.

- Még meg se nézted - Biggyesztettem le az ajkaimat.

- Nem, nem azt, azt már most imádom - Vette le a fejéről a párnát, majd rám mosolygott. - Öregebb vagyok. Észbe se kapok, de már egy vén trotty leszek melletted. És ne merd ki azt ejteni a szádon, hogy boldog szülinapot, mert azt meg végképp utálom!

Elmosolyodtam. - Boldog szülinapot, Gwen.

A kezébe nyomtam az ajándékot, mire ő felült. Pici kezeivel meghúzta a fehér masni egyik végét, ami leomlott a sötét dobozról. Észre vehette, hogy folyamatosan őt nézem, hisz elmosolyodott, majd levette a tetejét a kis doboznak.

- Ez komoly? - Nevetett.

Kivett a dobozból egy másikat, aztán abból is egy kisebbet, míg végül egy fekete, bársony dobozkát nem vett elő. Kisujját végigsimította a bársony anyagon, arca, szemei rémülettel voltak terhesek, nekem pedig hatalmas erőfeszítés kellett, hogy ne röhögjem el magam ezeket látván.

- Te jó istenem... - Ejtette ki a kezéből az ékszeres dobozt, én pedig elkaptam, mielőtt leeshetett volna. - Harry, nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet.

Felnevettem. - Nem kérem meg a kezed, Gwen. Mondjuk ha igent mondasz, akkor megtenném, de nem. Csak akartam valamit, hogy mindenki tudja, hogy foglalt vagy. Hogy az enyém vagy. - Büszkén elmosolyodtam. - Sőtt, azt sem bánom, ha sokan azt hiszik, el vagy jegyezve. Így a normálisabbak nem másznak rád, a többieket meg elintézem.

Lassan tűnt el az aggodalom az arcáról, míg nem fogtam az ujjaim közé a kis ezüst karikát. Mosolyogva vettem tenyerembe apró mancsát, majd kiválasztottam a gyűrűs ujját, amelyikre felhúztam a gyűrűt, a körmein, ujjpercein keresztül, végül megállapodott az ujja tövébe.

- Mennyibe került? - Rágcsálta az ajkát.

Ezerötszáz font. Problem?

- Nem számít.

- De igen, számít. Sokba került igaz? - Nézett rám azokkal a nagy, kiskutya szemekkel, én pedig szívesen seggbe rúgtam volna magam.

Bűntudatot ébresztett bennem, pedig nem is csináltam semmit.

- Attól függ, mi számít soknak.

Mivel látta, hogy nem fog belőlem túl sok mindent kihúzni, rám hagyta az egészet, s együtt csodáltuk a gyűrűt. Az egész egyszerű volt, egy kicseszett nagy gyémánt csillogott a kora reggeli nap fényben, s az egész szinte ennyiből állt.

- Van még valami. Pontosabban két valami. - Vettem le az éjjeli szekrényről egy kis papírt, majd a kezébe nyomtam. - Úgy emlékszem, mondtad, hogy szeretnél majd még tetkót. Gondoltam, hogy csináltathatnál itt, és én is csinálnék...Persze, nem ugyan olyan tetkóra gondoltam, ne értsd félre, csak...

- Én szeretnék "egyen tetkót" - Mosolygott.

A szemöldököm a homlokomra szökött, majd elmosolyodtam. Hűha! Lesz egyforma tetkónk, ami egy örök életre összeköt bennünket. Egy olyan, amire ránézel, és ő jut eszedbe, feltéve ha eddig nem rá gondoltál. Ez...aranyos, azt hiszem. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valakivel ugyan olyan tetkónk, vagy is a Punkokkal gondolkoztunk egy egyszerű lakattal a csuklónkra, aminek tulajdonképpen nincs jelentése, de jól néz ki, bár végül nem lett belőle semmi. Majd ha vissza megyünk Londonba, szólok nekik.

- Rendben. Mit terveztél?

- Nem tudom. Valami egyszerűt, ami nem sok idő, míg megcsinálják.

Az utolsó ajándékért nyúltam ami a fából készült bútoron pihent, s átnyújtottam neki, hogy megnézhesse. A bokaláncon különböző medálok voltak: volt egy motor, egy hot-dog, egy cica, H&G betűk, egy rendőrautó (a vicc kedvéért) és egy örökké jel.

- Azta. Nem is gondoltam volna, hogy egy ékszer elmondhat ennyi mindent. - Mosolygott.

Büszkén vettem el tőle, majd kihalásztam a takaró alól frissen borotvált lábát, én pedig totálisan oda voltam. Puha volt, s selymes, még hasonlítani se tudtam mihez, miközben végigsimítottam rajta. Kissé felemeltem a jobb lábát, majd a z ölembe vettem, míg a bokájára csatoltam a láncot, végül játszadoztam a lábujjaival. Halkan kuncogott, nekem pedig ismét valami horrorra kellett gondolnom, hogy ne keményedjek még jobban meg, de késő volt. Tudtam, hogy észrevette a dudort a boxeremen, de vagy nem meri szóvá tenni, vagy csak egyszerűen úgy tesz, mintha nem vette volna észre, de ismerem már annyira, hogy tudjam; ez csak látszat.

- Kívánlak - Motyogtam, s magam is meglepődtem, mikor megremegett a hangom.

Szétnyíltak az ajkai, a levegőt élesen szívta be, én pedig a két bokájánál fogva húztam le magamhoz, így fekvő helyzetbe tudhattam őt. Észbe se kaptam, de már éreztem nyelveit az enyémen, és forró, bizsergető érzés futott át a testemen. Csak annyira váltunk szét, míg levettem róla a pólómat amit az éjszaka csórt el amikor haza értünk, nekem pedig elállt a lélegzetem. Nem viselt melltartót, így melleit szabadon bámulhattam, míg nem csak már annyit vettem észre, hogy nyál csöpög rájuk.

- Ajj, viselkedj! - Nevetett, majd egy párnát dobott a fejemre.

- Hűha! - Bólintottam elismerően, neki pedig pír jelent meg az arcán.

Nem kellett sok, hogy tovább nyálazzam őket, ajkaim hamar megtalálták, Gwen pedig meglepődötten nyögött fel alattam, amitől csak jobban begerjedtem.

- Vedd le a pólódat! - Szívta be az alsó ajkait.

Elégedetten mosolyogtam, majd megkértem, hogy segítsen, így ketten húztuk le rólam a fekete Rolling Stones pólómat, ami a földön landolt. - Olyan gyönyörű vagy.

A két lába közé nyúltam, és ahogy azzal számoltam is, automatikusan össze akartak zárulni, de megragadtam az egyik térdét, s nem engedtem. Hihetetlen, hogy mennyire szexy ezzel a tapasztalatlan szexuális tudással, s az is, hogy nekem mennyire bejön. Normál esetben kiröhögtem volna egy lányt, aki úgy kezd ki velem, hogy nincs semmilyen erotikus tudása.

A francia bugyija széléért nyúltam, s már a combjain húztam le, amikor hirtelen megálltak az ajkai, a szíve olyan hevesen vert, hogy én is hallottam, gyorsan ellökött magától, majd gyorsan vissza húzta a fehérneműjét, de késő volt, és láttam. Azt hiszem, ez nagyon fájt, bármi is volt ez.

-  Gwen, várj! - Fektettem óvatosan vissza.

Ismét le akartam húzni róla, de nem engedte. - Mi a baj?

- Csak...ne. Kérlek. - Nézett rám szomorúan.

- Már az előbb láttam. Mik voltak azok? Ugye nem te csináltad?

- Nem! - Rázta meg a fejét. - Még kiskoromban történt, nem nagy cucc.

- De én szeretném hallani.

A szemöldökét ráncolta. - De nem olyan érdekes mint például amit te meséltél tegnap. - Vállat vontam, ő pedig sóhajtott, és elkezdte. - Hét éves voltam. Egy játszótér mellett laktunk, vagy is olyan ötven méterre tőle, de anya a konyha ablakából pont a hintára tudott nézni, ahol én általában játszottam. Azt hiszem, szeptember eleje volt, mindenki iskolába ment, én pedig nem mentem, mert akkor lábadoztam ki a betegségből, de anya is egyet értett azzal, hogy kell egy kis friss levegő, így elmentem hintázni. Körülbelül öt percet játszottam, míg két huszonöt körüli férfi nem jött oda hozzám, és azt mondták, hogy elvisznek fagyizni. Nem hittem nekik, ők pedig próbáltak meggyőzni, de nem sikerült. A házunk felé néztem, a konyha ablakából mozgást lehetett látni, én sikítottam amikor azok az emberek felvettek, de anya nem hallotta meg, és befogták a számat, hogy véletlenül se hallják meg mások. - Az ujjaival játszadozott, én pedig összekulcsoltam a kezünket. Egy pillanatra hallgatott, majd fojtatta. - Bántottak, meg akartak erőszakolni, de csak egy késsel vagdostak, utána egy idősebb férfi segített nekem, haza kísért meg minden. És így lettek a vágások ott... - Kellemetlenül megvakarta a tarkóját. - A két férfi még most is börtönbe van. Azt hiszem, még négy évük van.

Te jó Istenem...

Lelki szemeim előtt a kicsi Gwenny játszadozott egy papír csákóval, miközben a hintán ült és énekelt. Aztán ahogy sikít az anyukája után, és ahogy sír, miközben össze vissza vagdossák.

- Harry? - Nézett rám.

Erősen markoltam az ágy szélét, s hallottam, ahogy recseg a fa bútor, miközben a szorításom alatt össze késül roppanni. Biztos vagyok benne, hogy mindenki kivétel nélkül húzott volna már be volna valakinek.

- Harry, semmi baj. Jól vagyok. Csak nem akartam, hogy lásd...

- Mit gondoltál, még is meddig titkolhatod?! - Förmedtem rá.

Kettőt pislogott, megijedve nézett rám, de nem félt, csak meglepődött.

- Jól van, bocsánat - Pislogott továbbra is.

Kihúzta a kezét az enyémből, s magára tekerte a takarót, míg a bőröndje mellett guggolt, és kiválasztotta a ruháját, amit ma akar felmenni, aztán bement a fürdőbe, majd lehetett hallani a csövek nyikorgását, mikor Gwen megnyitotta a csapokat, zuhanyzásra készülve.

9 megjegyzés:

  1. Neeeeeeeeeeeee már miért pont itt fejezted be ? Ez nem igaz ........... annyira jó lett imádtam :D és a tudat , hogy lesz 2 évad wáááááá annyira örülök :DD
    Siess a kövivel , nagyon de nagyon várom :))<3
    xx Vikk

    VálaszTörlés
  2. jupiiii :) nagyon jó lett

    VálaszTörlés
  3. Ez olyan áááááááááááá, nem tudok semmit mondani egyszerűen tökéletes és 2. évad :DD várom a kövit :))

    VálaszTörlés
  4. Nem igaz hogy megint itt akarod abba hagyni :P :$De nagyonjóóóóóó *-----------------*

    VálaszTörlés
  5. Ajjj ne legyen szomi a vége...:(

    VálaszTörlés
  6. Szegény Gwenny :o Milyen durva lehetett már :/ Amúgy nagyon cuki rész lett :3 Legyen mindenképp 2. évad :$ Lehet ennek a vége szomorú, de akkor a 2. évad vége happy end legyen szerintem *-* Gyorsan gyere a kövivel :* ~Dóri :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett *-* várom a kövit

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett :) siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  9. Szegéény Gween..annyira jóó lett!!nagyon várom a következő réészt!!:))

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam