2014. május 24.

Forgetting; Chapter; 3rd

hello everybody!

What's up?
Jó, befejeztem az angolt, de menő volt, nem?:D
Itt is lenne az új rész, nincs nagyon sok hozzáfűzni valóm(: Sajnálom, hogy nem hetente hozok, ahogy terveztem, de elég sok dolgom van meg minden *hazugság*

Természetesen most is továbbá...
Ahogy az előző bejegyzésembe is említettem, itt van a legújabb blogom, amit el is kezdtem(:

(igen, kivételesen tumblis blog)

Have a nice day!xx

Gwendolyn O'Donell
A takaróm alatt az éjjeli szekrényemen pihenő kislámpával világítottam, miközben rajzoltam, ugyanis anya utálja, ha már sötét után rajzolok, indokolván, hogy az így is rossz szemem még rosszabb lesz, ha lámpafénybe olvasok, rajzolok, vagy éppen laptopozok. Mindig is hülyeségnek gondoltam, még most is annak gondolom, de kiveri nála a biztosítékot, ha valaha is ellent mondok neki. Ezért elbújtam.

A grafitommal a göndör fürtöknél jártam, mikor valami kopogás féleséget hallottam. Azonnal lekapcsoltam a lámpámat, majd az alkotásomra vigyázva nyakig betakaróztam. Vártam, hogy anyukám benyisson, és jól leszidjon, de nem jött senki. A kopogás viszont maradt, és nem kellett sok idő, míg rájöttem, hogy az ablakomat dobálják.

Nem akartam kinézni, de túlságosan is kíváncsi voltam.

Kitty nem lehetett az, ő tudja, merre van a pótkulcs, és mindig azt használja. Michael mindig felhív, mielőtt jön, Abby pedig kopog.

A hang öt perc után se állt le, én pedig az ablakhoz lopóztam. A szürke kis függönyömet arrébb sepertem, kikukucskáltam. Elsőnek nem láttam semmit, aztán a szemeim hozzá szoktak a kint elhelyezkedő sötétséghez, és megláttam egy fekete alakot. Nem sikítottam, felesleges volt, egyből tudtam, hogy ki az, bizonytalan testalkata ellenére is. Fogadni mertem volna, hogy részeg.

- Harry! - Nyitottam ki az ablakot. - Harry!

Miután megkaptam a teljes figyelmét, folytattam. - Mit keresel itt?

Nem válaszolt, csak kuncogott. Majdnem biztos voltam benne, hogy azt várta, mennyek le hozzá.

- Harry, menny haza!

- Hmmm, hiányoztál - Kuncogott.

Nehezen sóhajtottam, s miután bezártam az ablakot, lelopóztam a lépcsőn, ügyelve, anya meg ne halljon. Amúgy is rossz véleménnyel van Harryről, mióta utána mentem, nem akartam rontani a helyzeten.

Mikor kinyitottam az ajtót, már az erkélyen volt, és felfelé fordította a fejét. Azt hiszem, a csillagokkal volt elfoglalva, az se biztos, hogy meghalott.

- Harry?

Összerezzent a nem várt hangot hallván, gyorsan bocsánatot kértem, s mellé léptem. Hideg volt, a rövid nadrágom nem fedett mást, mint a fenekemet, a combjaim pirosodni kezdtek a hidegtől, ahogyan a kezem is. Azt vártam, hogy mondjon valamit, de semmi, így én se mondtam, csak őt tanulmányoztam. Szemei alatt félkörbe egy lila folt volt, ajkai repedtek, kiszáradtak voltak. Halvény vérfolt kenődött el a homlokán, s az ujjbütykein is sebek helyezkedtek el.

- Verekedtél? - Léptem közelebb hozzá.

Lebiggyesztett ajkai a hold halvány fényében feketének tűntek, szemei ónix színben pompáztak. Nem mondott semmit, halk szuszogása fülsüketítő volt a csendbe. Távolról egy kutya ugatott, visszatoltam Gwerryt a lábammal, maikor ki akart szökni, majd megint Harryre figyeltem.

- Szeretlek - Közölte.

Tudom. Mindig is tudtam.

- Gyere be, meg fogunk fázni.

- De meg akarom beszélni!

Nem kellett kimondania, hogy tudjam, mire gondol. Az elmúlt hetekben rengetegszer akartam megbeszélni vele úgy...mindent, de sose jutottam el odáig, hogy felhívjam. Nem is tudom, talán szégyelltem, hogy így viselkedtem vele, és szörnyen önző vagyok, amiért hagyom, hogy tovább szenvedjen, miközben világos, hogy sose lehet már kevesebb, mint szerelem.

- Majd megbeszéljük. Gyere. - Kulcsoltam össze az ujjainkat, s húzni kezdtem, de nem mozdult. - Harry? Jól vagy?

Természetesen végszóra lehajolt, és kijött belőle minden, egyenesen a lábam elé. Nem foglalkoztam vele, mögé lépkedtem, s tehetetlenségemben a hátát simogattam, s szerelmes szavakat suttogtam neki. Türelmesen vártam, hogy végezzen, addig is szemügyre vettem a legújabb szerelését; egy kendőt a nyakába, amit hátul kötött össze. Tökéletesen passzolt fekete szövet kabátjához.

A lépcsőn felvezető út iszonyatos volt. Harry egyszer lerohant a földszinti mosdóba, és ismét hányt, és alapból alig tudott járni, így rám kellett támaszkodnia. Szívesen nyújtottam neki támaszt, örültem, hogy van, amibe tudok segíteni. Így szinte már a hátamon vittem fel, ahol egyenesen a fürdőszobámba rohant, és a wc-re támaszkodva adott ki magából mindent, ami csak jött.

És az éjszaka hajnal egyig így volt. Harry egyre kevesebbszer hányt, egyre álmosabbak voltunk, és rájöttem, hogy Punk piszkosul szemtelen részegen. Minden percben bepróbálkozott valami erotikus tevékenységgel, s mikor elutasítottam, kuncogott, és valamit hozzá fűzött, amitől vagy elpirultam, vagy a szemeimet forgattam.

Halkan sikítottam, mikor kezeket éreztem meg a fenekem és a hasam közötti résznél.

- Harry!

- Csak be akartam róla bizonyosodni, hogy szobatiszta vagy-e - Vigyorgott.

Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. - Aludj, mert holnap suli, és te olyan leszel mint egy nagy rakás rongy.

- Hmm, talán egy kis testmozgás segítene rajtam.

- Jó, akkor húzz el a fürdőbe és moss fogat mert szörnyen büdös a szád - Mosolyogtam.

- Kísérj el!

Mielőtt tiltakozhattam volna már talpra állt, muszáj voltam én is úgy tenni, mert a végén még össze esik. Aggódva figyeltem, ahogy imbolyog, kezeit a vállamra helyeztem, s hagyta, hagy vezessem be a fürdőmbe. Nem tartottam pót fogkefét, így az enyémet adtam a kezébe, miután nyomtam rá mentás fogkrémet, s töltöttem meg a fogmosós poharamat langyos vízzel.

Óvatosan kötöttem ki a USA zászló mintás kendőt a hajából, majd az ölemben tartva vártam, had sikálja ki a fogait. Amint ez megtörtént, felém indult, de útközben elesett, és beverte a térdét a polc sarkába. Hangosan szisszent fel, én pedig azonnal a segítségére indultam.

- Vedd le a nadrágodat! - Utasítottam.

Kaján vigyorral az arcán tolta le magáról a fekete darabot, ami néhány helyen szaggatott volt. Élesen szívtam be a levegőt mikor megláttam a különböző színű foltokat, még friss sebeket, vágásokat a lábán. Mikor már megláttam, akkor tudtam, hogy verekedett, de nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajult a helyzet.

Még így is biztos vagyok benne, hogy Harry nyert.

Lefertőtlenítettem a sebet, majd zsepivel letöröltem a vért, ami már a padlóra is került. Majd holnap feltakarítom.

Talpra segítettem, majd betoltam a szobámba, ahol kis gondolkodás után levettem róla a pulóverét, aztán a pólóját is. Azonnal a Gwen tetoválással találtam magam szemben, ami a bal mellén helyezkedett el, de tetováltatott mellé egy egy kicsi szívet, ami megmelengette a bensőmet.

Szó nélkül hagytam, majd befektettem az ágyba. Pár pillanatra megkockáztattam egyedül hagyni, míg a szobámmal szemben lévő folyosó végén helyezkedő szekrényből kivettem takarót, és párnát, amibe aludni fogok.

- Mit csinálsz? - Nézett le rám.

Igyekeztem csak a szőnyegen beágyazni magamnak, így is fáztam, nem esett volna  jól a hideg padlón éjszakázni.

- Aludni készülök.

A szemöldökét ráncolta. -Aludj velem, kérlek.

Sokáig néztük egymást, már azt hittem, hogy elaludt, de aztán a kezeit nyújtotta felém. A szívem összefacsarodott reménnyel terhes arcát látván. Akartam, hogy legyen végre egy tökéletes éjszakám, amikor végre nem csak álmodok Punkról, hanem egymáshoz bújva aludhatok vele. Itt az alkalom, nem kéne elpazarolni.

Arrébb húzódott, mikor felálltam, s kinyitotta nekem a felmelegített takarót, ami alá bebújtam. Egyből megcsapott az illata, ami alkohol szaggal keveredett, még is imádtam. Felnéztem rá, végig puszilgattam sebes arcát, lehunyta szemeit, miközben élvezte a kényeztetést. Sok idő kellett, míg felfogtam, itt fekszik mellettem, és talán minden egyes pillanatban, csak úgy, mint én, azt képzeli, álmodik.

- Nem szeretsz engem - Suttogta.

Szemöldök ráncolva néztem le rá, a mellkasomon feküdt, miközben szemei még mindig csukva voltak.

- Persze, hogy szeretlek, Harry. Mindig is szerettelek. Mindig is foglak.

Kacagott

Kacagni kezdett, én pedig nem hittem el, aztán megértettem; nem hisz nekem. Emlékszem, milyen tapitatlan bunkó állat lehettem a szemébe, mikor Párizsba hagytam az érzéseivel együtt, talán most olyasmit érezhetek, mint ő érzett, de ez baromság. Csak nem hisz nekem, ez nem azt jelenti, hogy ő nem szeret, hisz nem egyszer vallott már nekem szerelmet.

A nevetése lassan változott át halk zokogásba, nem tudtam mit tehetnék, így csak halkan nyugtatgattam, miközben ujjaimat göndör fürtjeibe túrtam. Továbbra is sírt, hatalmas bűntudatom támadt minden egyes napért, amit külön töltöttünk. Csak rosszabb lesz holnap felkelni a tudattal, hogy ez már véget fog érni.

- Én is szeretlek - Suttogta.

Abban a pillanatban elaludt, halk szuszogása megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül.

A legrosszabb az egészben, hogy részeg, és semmire se fog holnap emlékezni.

7 megjegyzés:

  1. Imááááááááááádooooooooooom **.........**** gyorsan kövit ♥

    VálaszTörlés
  2. reméleeeem emléksziik rááá<33 ajj anyira édesek hogy mingyárt megzabálooom*-* várom a kövit!!:)<3

    VálaszTörlés
  3. remélem emlékezni fog rá siess a kövi részel *-*

    VálaszTörlés
  4. Aaah basszus ez kibaszott jo volt. Meghalok annyira jo. Aaaaa. Annyira varom a kovi reszt es kerlek siesss. ❤️ Puszi.xx

    VálaszTörlés
  5. Annyira aranyosak együtt!! izgatottan várom a kōvetkező rèszt!!!:)

    VálaszTörlés
  6. Istenem ez annyira jó lett :D igaz az egész fantasztikus de ez szavakat sem találok . Meg mindig a kedvenc blogom <3 siess a kövivel nagyon nagyon nagyon várom már :D <3
    xx Vikk

    VálaszTörlés
  7. Szia! Nagyon jo volt de meg szeretném kérdezni h a corolless blogodba mikor várható a 2. rész?

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam