2014. április 2.

Forgetting; Chapter; 1st

Gwendolyn O'Donell
Szorosabban öleltem magam a párnámat, majd egy nagy adag fagyival leptem meg ízlelő bimbóimat, amik már félig fagyottak voltak. Figyeltem, ahogyan valami sikertelen hülye filmnek főszereplő sráca szerelmet vall a nőnek, az pedig az ölébe borul és boldogan élnek, míg meg nem hallnak. Vagy legalább is nem szakítanak.

Pokolian hiányzott.

Letöröltem az érzelmemnek minden nyomát, majd még egy csokis fagyit szerettem volna kivenni a mélyhűtőből, de elfogyott. A kukába négy darab üres fagylaltos doboz pihent, én pedig úgy határoztam, összeszedem magam, és elmegyek boltba kajáért.

Figyelmen kívül hagytam mellkasomban érzett hatalmas terhet, majd feltipegtem az emeletre, ahol a fürdőszobát céloztam meg. Nem volt merszem a tükörbe nézni, nem voltam rá kíváncsi, mennyire nézhetek ki szörnyen, egyből a zuhany felé vetettem az irányt. Megnyitottam a meleg vizet, s míg felmelegedett, lehámoztam magamról a ruhadarabjaimat.

Eszembe jutott, azt mondta, négy testvére van. Amikor a tetoválásairól beszélt, és a négyágú csillagnál jártam. Talán csak Alexis ilyen...Várj!

A szívem hangosan dobogott, Harry azt mondta, a nővérét Gwennek hívják, és miatta csináltatta a tetoválást a szíve felett, nem miattam. De nincs neki Gwendolyn nevű nővére...Vagy is azt hiszem.

Az én nevem van a szívén.

Már épp mosolyogni készültem, de beugrottak róla a képek, ahogyan majdnem halálra veri a legjobb barátját, és a Kitty által elmondott újabb hírek képei lelki szemeim elől nem akartak távozni. Legszívesebben kidobnék minden egyes érzelmemet a kukába, de ez nem így működik. Azt hiszem, sosem szenvedtem még ennyire, mint most.

Beálltam a zuhany kabinba, a vanília illatú tusfürdőmből nyomtam a kezembe, ami Harry kedvence volt a barackos parfümömmel együtt. Gyűlöltem magam, amiért mindenről ő jutott az eszembe, bár szerintem ez egy szakítás után nem lehet furcsa, nem de?! Teljesen mindegy, úgy érzem, meg fogok rohadni belülről.

Elővettem kék színben pompázó törülközőmet, anya öblítőjének mámora megtöltötte az anyagot, s egy jó ideje olyan az illatom, mint volt. Nem olyan, mint Harryé.

Tenyeremmel befogtam a számat, mielőtt még valami borzalmas zokogásféleség tört volna ki belőlem, és vártam, míg elmúlik. Bedugtam a hajszárítómat a konnektorba, próbáltam úgy kinézni, mint aki nem most kelt a sírjából. Szempilláimat spirállal hosszabbítottam meg, majd szemhéjamból cica szemet varázsoltam.

A szekrényemhez ugrándoztam az egyik, majd a másik lábamon, míg felhúztam magamra a zoknijaimat, és nézelődni kezdtem. A fekete nadrágom tökéletes volt a hangulatomhoz, ahogyan a hűvös időhöz is, még is ki lehetett mozdulni rövid ujjúba. Tekintetem megakadt egy sötét kék anyagon, amit gondolkozás nélkül húztam ki a ruhakupac alól. A szívem összeszorult, úgy éreztem, kettéhasadok.

Az Ő inge volt.

Gondolkozás nélkül magamra kaptam, illata betöltötte az érzékszerveimet, szemeimet könnyessé varázsolván. Pokolian kínzott minden mozdulat, ahogyan felhúztam a nadrágomat, és bénán felkontyoltam a hajam; semmi kedvem nem volt bajlódni a kifésülésével.

Az éjjeli szekrényemen lévő napszemüvegre néztem, ami szintén nálam maradt. Kitty rakhatta be a bőröndömbe, mikor összepakolt nekem, gondoltam. Kapásból magamra vettem, és immár hülyén kinézve, de felöltözve mentem ki a házból.

*

A fagyikat utoljára hagytam, előtte egy rakás hizlaló édességet, rágcsálni valót dobáltam a bevásárló kocsiba. Figyelmen kívül hagytam egy hattagú fiúcsapat stírölését, és igyekeztem a hűtött részre. Kapásból megfogtam egy csokisat, epreset, illetve egy Magnumosat.

Álltam ott, mint egy idióta, elsőnek nem is tudom, mit nézhettem, aztán rájöttem. A hűtőn lévő tükörnek a felszínén valami érdekeset láttam, eleinte nem értettem, aztán rá leheltem, így a betűk láthatóvá váltak:

Még mindig szeretlek.

A hasamhoz kaptam, úgy éreztem, össze fogok esni. Térdeim erősen remegtek, egy mellettem elhaladó nő kíváncsian pillantott rám, majd megkérdezte, jól vagyok-e. A válaszom se nem bólintás, se nem fejrázás volt, valami érdekes dolog, de nem érdekelt. Könnyeimnek köszönhetően homályosan láttam mindent, de azt még sikerült elkapnom, ahogy a tükörképben egy nagy, fekete alak a fejére húzza a kapucniját, és kisétál a boltból. Nem kellett még gondolkoznom se azon, hogy ki lehetett, a tipikus feszítős járás nélkül is ki tudtam venni alakjából, hogy Punk az.

Járása szerény, titokzatos volt, mint ha csak ő is az összeesésre készült volna fel, és azt hiszem, fogyott. Csinos combjai kisebbek lettek, a nadrágja, mint ha egy ici-picit nagy lett volna rá.

Utána akartam menni.

Otthagytam a kosaramat, és már majdnem kisiettem az épületből, de pontosan megálltam az ajtó előtt. Az üveg olyan közel volt hozzám, hogy meg tudtam volna csókolni.

Még is mi a fenét mondanék neki?

Nem szaladhatok utána, és mondani neki, hogy „Én is szeretlek”, mikor szakítottam vele. Vagy is nem szakítottam még, de azt hiszem, szándékaim egyértelműek voltak, bár kétségbeesetten kapaszkodtam abba, hogy még azt hiszi, járunk. Minden sokkal könnyebben menne, úgy odamehetnék hozzá, hogy még hivatalosan a barátnője vagyok.

Mire észbe kaptam, már nyitottam volna ki az ajtót, de az alak sehol se volt. Nyoma veszett, s bár minden egyes irányba néztem, egyszerűen eltűnt.

Csalódottan ballagtam vissza a kosaramhoz, a kedves nő már nem volt ott. Kis gondolkozás után még egyszer ráleheltem a tükörre, a betűk körvonalai kirajzolódtak, és miután csináltam egy képet róla, letöröltem. Ez a felirat csak az enyém lehet, csak az enyém legyen, és Punkké, akinek csak úgy, mint az enyém, darabokban a szíve.

Különben is, megnyertem egy fogadást, miszerint hamarabb szerelmet vallott, mint én neki, így még egy ok, hogy hozzászóljak.

- Gwen! – Hallottam meg magam mögül egy ismerős hangot, mire elmosolyodtam.

- Szia, Abby – Öleltem át.

- Nekünk…rengeteg megbeszélni valónk van! – Nézett rám bosszúsan. – Ráérsz?

Gondolkozás nélkül bólintottam, bár semmi kedvem nem volt semmilyen társalgáshoz, nem akartam megsérteni.  Azt hiszem, amikor csend van, akkor hallok csak mindent igazán. Mert ez így volt: észre se vettem, hogy Punk igazából ilyen, míg Kitty nem szólt, és csak ebben a bő két hétben volt alkalmam végig gondolni, hogyha H felgyújtott egy házat, akkor ténylegesen másra is képes lenne.

*

- Szóval… - Kortyolt bele a forró csokijába, majd a szemöldökét ráncolta. – Ő robbantotta fel a házat?

Aprót bólintottam. Imádtam Abbyt, de ha valamilyen témára rákap, nem bír leállni. Kétszer elmondtam neki, hogy nem akarok Róla beszélni, de nem érti meg. Nem is tudom, lehet, hogy igaza van, hogy valakivel jól ki kellene beszélni ezt a dolgot. Suliba nagyon régen nem voltam, anya kiírt még erre a napra, de azt hiszem, holnap már mennem kellesz. Michael nem olyan, aki ezt úgymond…megértené, s bár Kittyvel beszélgettünk róla pár szót, még is csak arról a személyről beszélünk, aki majdnem megölte Kitty barátját, és egyben az Ő legjobb barátját is.

- És azért mentetek…minden kicseszett nagyobb városba a földön, hogy nehogy rátok…vagyis rá találjanak a zsaruk?

Válaszom ismét egy bólintás volt.

Ránéztem a csuklómra, és könnyek lepték el szemeimet a tetoválásomat látván. Úgy éreztem, bármelyik pillanatba tudnék sírni, még egy szóra is, s igen értékeltem, mikor szorosan magához ölelt, és hagyta, had sírjam ki magam. Egyelőre.

Harry Styles
- Kellj már fel! – Erőszakoskodott Mark.

Hihetetlen, mit műveltem vele, de megbántam, és pár nap után minden rendbe lett. Mármint ami a barátságunkat illeti. Kitty úgy néz rám, mint aki ki akar herélni. Gwen pedig látni se akar.

Visszatérve Markra: kb egy hete behúzott egyet az én kérésemre, de azért neki se kellett kétszer mondani, aztán pedig egy kicsit se érzelmes ölelés következett. A lényeg, hogy megbocsátott.

Azt hiszem, bele fogok dögleni a hiányába.

- Nem akarok! – Dünnyögtem, és magamhoz öleltem a barátnőmet helyettesítő takarót, ami nem tudom, hogy hogy került az előszobába.

Mert még a barátnőm volt. Nem szakított velem.

- Harry, Zayn nem tud bejönni! Kellj fel onnan!

Az ajtó előtt feküdtem, ami fel se tűnt. Zayn próbálta az ajtót nyomni, de mivel előtte ültem…vagy akármit csináltam, nem tudott. Testem a rengeteg mennyiségű alkoholtól tehetetlen volt, pislogni is alig bírtam, és amint csináltam, könnyek szöktek le a szememből. Tudtam, ha megmozdulok, zokogva esek össze, így ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Csak rávettem magam, a jobb kezemmel a whiskymért nyúltam, és lekortyoltam belőle egy kicsit, majd megint egy kicsit. Fintorogtam, ahogyan az erős ital lecsúszott a torkomon ezzel maró nyomot hagyva maga után, miközben a könnyeim folyamatosan potyogtak. 

Greg rosszallóan rázta a fejét. – Hazz, szerintem menny, és beszélj szegény Gwennel. Fogadni merek, hogy ő is legalább úgy szenved, mint te.

Megráztam a fejem. Láttam Gwen szánakozó arckifejezését, amikor meglátta a betűket a tükrön. Egyből tudtam, mikor bement a boltba, hogy a fagyis részleghez is fog menni, így gyorsan kellett cselekednem, míg oda nem ért. Buzgón reménykedtem benne, hogy észreveszi a szánalmas próbálkozásomat, de talán jobb lett volna, ha nem teszem: akkor csak az egyikünk megy tönkre.

De imádtam, hogy az én ingemben volt.

- Harryyyy, Gwen szeret téged, fogd már fel! Mi megmondtuk, hogy el kellene neki mondanod minden egyes istenverte ügyedet, de te nem tetted. Most pedig ENGEDJ BE! – Kiabálta Zayn az ajtó mögül. - Fújj, ide érzem a cigid szagát!

Elővettem kb. egy perce a zsebemből a dobozomat, majd rágyújtottam.


Tehetetlenül arrébb kúsztam, az előszoba szőnyegre kuporodtam, és csendesen sírdogáltam. Szükségem volt rá, ahogy átölel, ahogy a tetoválásaimat nézegeti, ahogy néz rám, ahogyan megpuszil, ahogyan nevet. Imádtam a nevetésének a tárgya lenni, és pontosan annyira gyűlölöm a tudatot, hogy most a sírásának oka vagyok. Nekem szükségem van rá.

13 megjegyzés:

  1. Kész végem..légyszi legyen happy End mert belehalok ha nem lesz az!! Ő...ez parancs..xdd vicc volt..am annyira imádoom hogy a nap minden percébe olvasnám!!:)Várom a köviit!!:))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon imádom!!! Egyik legjobb blog, nagyon át tudtam érezni.. Siess a következővel! :) Xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett ;) szikla esett le a szívemről amikor megtudtam h lesz folytatása :)) Imádom, imádom a történetet, a drámát, a szituációkat, mindent. Újra és újra elolvasom. Olyan ez a blog számomra mint a drog, nem tudok betelni vele :) (nem drogozok) siess a kövivel ;)

    VálaszTörlés
  4. Ennyi..... meg haltam remélem Harry el megy és beszél vele *-* siess a kövi részel *-*

    VálaszTörlés
  5. Neeee már h itt van vége . Egyszer ezzel megölsz . Egy picit meg is könnyeztem a végét . Nagyon de nagyon jó lett . Siess a kövivel :D
    XxKaty <3

    VálaszTörlés
  6. Ilyenkor abbahagyni... már megint -.-" Utálom, amikor az emberek azt gondolják, hogy a másik nem ellenkezően érez, mint ő, pedig a másik nem éppen ugyanígy gondolja... Annyira tipikus és szomorú :@ :( Remélem Harry rászánja magát, hogy beszéljenek, de még ha beszélni is fognak, a cím alapján az elején még tuti nem fognak megint összejönni (Még ha nem is szakítottak most, fognak tutita) :/ De remélem hogy a közepe vagy a vége felé összefognak jönni :$ Milyen cuki volt Hazz-tól az az írás *-* De még haragszok rá :S Gyorsan hozd a kövit :3 ~Dóri :)

    VálaszTörlés
  7. Dóri... Ismét nagyot alkottál *--*

    VálaszTörlés
  8. Szia !
    Kicseszett jó lett ! Habár pár könnycseppet elmorzsoltam már... Attól függetlenül imádom.
    Nem szeretem ha mások szenvednek. Én nem tudok rá haragudni... Már mint, Harry-re. Remélem HAMAROSAN, minden jóra fordul. /Ki tudja:)/
    Dorcsi xx

    VálaszTörlés
  9. Remélem hamar kibékülnek. Amugy nagyon jó rész lett ÉS SIESS A KÖVIVEL! :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!! WOOOOW!!

    VálaszTörlés
  11. Dóóóóóóóóriiiiiiiiiiii. Reggel olvastam éés kisebb hisztirohamot kaptam. "Miért? Miért nem lehetnek együtt? Hmmm? Miéééért?" gonosz vagy, de kibebaszott jó lett :)

    VálaszTörlés
  12. minél előbb a kövit pls!:)

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam