2013. október 1.

Unforgettable; Chapter; 19th

Gwendolyn O'Donell
Mindenki kivétel nélkül engem figyelt. Még a büfés néni is követte a tekintetével, amint oda megyek a megszokott csapathoz az aulába. Oké, mi rosszat tettem? Tudtommal semmit, de sosem lehet tudni, hogy Allie miket terjeszt rólam a hátam mögött. Minden esetre Kitty csak a telefonját nyomkodta; nem úgy tűnt, hogy zavarja, hogy mindenki minket néz. Michael Gussal a tegnapi meccsről beszéltek -lemaradtam róla, brühü- s a társaságunk csupán ennyiből állt.

- Tudod, megbeszéltük, hogy a csapat nélkül nem utaztunk sehova. Még csak a családdal sem. Erre te elutazol Nizzába a punkokkal! Gwen, ez nem ér! Ès nem is szoltál. - Eszmélt fel Michael, hogy ott vagyok.

Ó, hogy erről van szó. Èn sem tudtam, hogy el fogok menni, s bár szívesen felhívtam volna őket, nem hiszem, hogy Harry örült volna annak, ha Michael ott van minden egyes pillanatban, ahol én.

 - Ő sem tudta, hogy megy, szóval hallgass, Mic - Dünnyögte Kitty, én pedig elmosolyodtam. Kitty hangja hasonlított egy robotéra, és az csak ráadás volt, hogy nem nézett fel a telefonjából.

Összerezzentem, mikor hangosan a barátnőm nevét kiáltották, majd mosolyogva jelent meg Mark az ajtó előtt, s Kittyhez kocogott. Gyors csókot nyomtak egymás ajkaira, a félig punk pedig maradt a mi társaságunkba. Hasonlított az egész egy béna horror filmhez, amikor három nagy, fekete alak jelent meg az ajtóban. A tömeg körülöttünk kissé csendesebb lett, én pedig a lélegzetemet is visszatartottam. De csalódnom kellett; csak Benjamin és Zayn jött be, illetve H helyén Greg szitkozódott, hogy "Mi a faszomért hivatott be az az idétlen igazgató?! Zayn, ha legközelebb nem enged ki a tanár, kérlek, ne rúgd ki az ablakot, és mássz ki azon!". Sokan kuncogtak -már aki hallotta. Én pedig csalódottan ballagtam a szekrényemhez, ahol kikerestem a matek könyvemet és füzetemet, illetve egy plakátot olvastam. Csütörtökön lesz a meccs, pénteken pedig a suli buli. Semmi kedvem nincs menni a bulira, de muszáj lesz. Abbynek is megígértem, no meg ez az utolsó előtti bulink, nekünk, végzősöknek, így az az alap, hogy elmegyek.

A plakátba merülve fordultam meg, kezeimmel a szekrény ajtaját tapogattam, míg be nem zárult, ezért is rezzentem össze, mikor gyengéden a nem rég említett bútordarabhoz nyomódtam. Halkan felsikítottam, kezeimből kiesett a papír, s gyengéden ért földet.

- Szia - Köszönt, s ajkaimra pillantott.

Azt hittem, ott fogom felrúgni, minimum ágyékon rúgni, de el is felejtettem, milyen fantasztikusan el tud bűvölni a szemeivel. Az ajkaimra haraptam, hogy ne mosolyodjak el, míg ő a jobb kezével beletúrt dús hajába, de ugyan úgy esett vissza. Jobbra, majd balra néztem; kezei nem engedték, hogy bárhova meneküljek, de valahogy nem is akartam.

- Szia - Doboltam az ujjaimmal a könyvemen. - Matekom lesz.

- Tudom. Nekem is.

A szemöldököm a homlokomra szökött, mire hangosan felnevetett.

- Szerintem láttad Greget ma besétálni. Zayn betört két ablakot Markkal. Én pedig felmásztam még múlt héten Bennel a tetőre, ami leszakadt. A szertár oda veszett. És ezért az igazgató úgy döntött, hogy külön osztályba szed minket. Én és Mark átmegyünk hozzátok a b-be, Zayn az a-ba, Benjamin pedig marad a c-be. - Jóízűen felnevetett.

- Ennyiért már átraknak?! - Értetlenkedtem.

A lehető legkisfiúsabb, legjátékosabb mosolyát villantotta rám, miközben kacsintott egyet, s maga biztosan elsétált. Hű! Egy osztályba fogunk járni! Ezt nem hiszem el!

Kínomban felnevettem, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mindenki engem nézett megint. Húha! Sokan még a lélegzetvételüket is visszatartották, másoknak kitágult a szemük, Allie pedig szúrósan nézett rám.

*

A megszokott szituáció volt most is, mint minden matek órán. Leültem Kitty mellé, és amikor jött be a tanár, fel sem nézett, csak levágta a naplót az asztalra, s közölte, hogy Kitty és Gwendolyn kisasszony külön ülnek. Persze, mindenki nevetni kezdett, én pedig cuccoltam az utolsó padba, Harry mögé. Tudtam, hogy vigyorgott, amikor elmentem mellette, szórakoztatónak találta, hogy kiteszi a lábát, én pedig majd nem elestem benne. De csak majd nem! Azért egy focista lánynak van reflexe. Ezt szívtad, életem!

- Jó vagy matekból? - Fordult felém.

- Nem, mert logika kell hozzá - Feleltem, mire felnevetett.

- Igen, egy szikrányi logikád sincs - Nevetett továbbra is.

Hát kösz! Bár igaz, egy kecskének több lehet a logikája, mint nekem. De az elméleti tàrgyakból verhetetlen vagyok! Hah! Oké, mindenki utál magolni, csak én nem. Ezért is vagyok abba én a legjobb, de mindegy.

- Ma párokba fogunk dolgozni - Nagyon úgy tűnt Mr. Blue, mint akit tényleg érdekelt.

- Én Gwendolynnal szeretnék lenni! - Emelte fel a kezét Harry, mire mindenki elhallgatott.

- Rendben.

Figyeltem, ahogy Harry lustán feláll, átpakolja a tolltartóját, s a könyvét az asztalomra, a táskáját e mellettem lévő szék háttámlájára akasztja, majd leül mellém.

- Igen, most is itt le fogsz vetkőztetni, majd szépen kisétálsz az ajtón - A szavak hirtelen ömlöttek ki belőlem, nem is gondoltam bele a következményekbe.

Kényelmetlenül mocorogni kezdett a széken, össze görnyedt háta kiegyenesedett, s valamire nagyon koncentrált.

- Megtennéd, hogy ezt nem emlegeted fel? - Mordult fel.

Ó...Hogy úgy... Upsz! Ezt akkor sem hagyom annyiba!

- Mit? Hogy egy szál melltartóba és egy bugyiba hagytál a kanapén? Miközben felettem voltál? Óh, említettem, hogy pont akkor jött a postás, és fiatal volt? - Hazudtam vigyorogva.

Hangosan nevettem fel, s szerencsém volt, hogy Blue nem hallotta, pedig mindenki más idenézett. Komolyan, ma ez embereknek nincs jobb dolguk, mint bámulni engem? Ez most pont olyan, mint megyek az utcán, oda megyek valakihez, s nagy, kitágult szemekkel elkezdem nézni. Csak szerintem lenne kicsit...kellemetlen?!

- Gwen. Igen, azért még járok egy bocsánatkéréssel, de nem dughatlak csak úgy meg, oké?! Jobb vagy annál, mint hogy velem szexelj.

- Tudod, ha minden fiú ezt mondaná, sosem lenne barátom - Duzzogtam.

- Nem ismerek olyat, aki elég jó lenne hozzád - Felelte, s azt hiszem, hogy sosem láttam még ilyen komolynak.

Csak egy perc múlva tudtam felfogni, akkor kezdtem el vigyorogni, mint egy retardált idióta, majd egy nagy puszit nyomtam az arcára. Kedves volt tőle, hogy nem mondott semmi perverz dolgot a puszira, csak aranyosan mosolygott.

- Ezt miért kaptam? - Ó, istenem, megint azzal a nagyon kisfiú mosollyal mosolyog!

- Buta - Nevettem halkan, mosolyogva nézte, ahogy elpirulok.

Kissé közelebb húzódtunk egymáshoz, mikor közölte a tanárral, hogy nincs itt a könyve (de itt volt). Visszatartottam egy nagy nevetést, majd középre tettem az enyémet, amiből együtt néztük a feladatokat. S igen, nagyon sablonos történet lett belőle; én nem értettem semmit, ő pedig elmagyarázta a lehető legtürelmesebben.

- De azt nem értem, hogy például kettő a harmadikon miért nyolc? Miért nem hat? - A szemöldökömet ráncoltam, hitetlenül meredt rám, majd kitört belőle a röhögés.

- Gwen, ez általános iskolás anyag! Nem igaz, hogy nem tudod! - Nevetett, de amikor én nem tettem, rájött, hogy komolyan gondoltam. - Mert nem össze kell adni a kettőt háromszor, ha nem szorozni. - Mosolygott lustán.

- Ó, tényleg - Húztam a számat, pont, mikor megszólalt a csengő.

- Hé, Gwenny! - Hallottam meg Abby hangját az ajtóból.

Gyorsan összepakoltam, s oda mentem hozzá. Ma még nem találkoztunk, így kapott egy gyors ölelést.

- Szerintem tetszel az egyik punknak - Mosolygott.

- Melyiknek? - Kíváncsiskodtam.

-  A göndör hajúnak. Akinek alig tudják a nevét csak páran, nem Benjaminnak. Mert neki is göndör. Szóval a... zöld szeműnek! - Ugrándozott.

Ha tudnád Abby...De szerintem most már tudja, mert amikor jött ki Harry, egy puszit nyomott az arcomra, és kérdezte, hogy ülök e mellé számteken. Mosolyogva bólintottam, megöleltem a lefagyott Abbyt, majd Harryvel mentem le a földszintre, ahol vannak a gépes termek.

- Csak utánad! - Engedett udvariasan előre egy ajtónál, de nem dőltem be neki.

Gyorsan átmentem az ajtón, s meg vàrtam, míg ő is átér. Benyitottunk a 7-es terembe, ahol èppen Allieék jöttek ki. Elkapott a "most úgy megcibálnám" érzés, mikor félre hívta Harryt, s nagyon próbált hozzá közeledni. Kezeit a mellkasára, vagy ép a vállára helyezte, néha simogatta, az ajkaira harapott, Harry meg csak unottan válaszolgatott a kérdéseire. Oké, Punk, nem ülök melléd. Ez gondolatban sokkal jobban hangzott. Mindegy. Leültem Kitty és Gus közé, már se mögöttem, se mellettem nem volt hely, csak a sarokba kettő. De mivel Sarah hiányzik, ezért az egyik hely üresen marad.

Amilyen gyorsan ment el H-nak a kedve, amikor szőkeség félre hívta, ugyan olyan gyorsan mosolyodott el, s a helyére nézett, de mosolya lefagyott az arcáról, mikor meglátta az üres helyet maga mellett. Szomorúan nézett rám, nekem pedig abban a pillanatban összefacsarodott a szívem, s úgy tettem, mint ha csak egy pillanatra ültem volna le, hogy mondjak valamit Kittynek, majd a fejemmel intettem H-nak. Rossz kedvének nyoma sem maradt; akár csak egy lelkes kisfiú, úgy ugrándozott a mellettem lévő helyre.

- Ti fogtok játszani csütörtökön, ugye? - Rágcsálta a rágóját.

Mosolyogva bólintottam, s elpirultam, mikor megkérdezte, hogy adok-e neki egy puszit megint. Ó, persze, hogy elfordította a fejét, így az ajkai sarkába ment.

5 megjegyzés:

  1. bocs a trágár kifejezésért..de ez kurvaa jóó!!! siess a köviveel.. mert már elvonási tüneteim voltaak:DD<33

    VálaszTörlés
  2. Na de hogy milyen aranyos is tud lenni ez a Harry :$ Nagyon jó rész lett *-* Gwerry :3 Tökéletes párosítás <3 Gyorsan hozd a kövit :* ~Dóri :)

    VálaszTörlés
  3. Már annyira vártam és végre , nagyon jó lett , már várom is a kövit , remélem hogy az nem fog ilyen későre jönni :))

    Dórixx

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó hoz a kövit !! <3 :)

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam