2013. október 10.

Unforgettable; Chapter; 20th

Harry Styles

A meglepődöttségét akkor sem titkolhatta volna az arcán, hogy ha valami nagy színésznő lett volna. Bár tudni illik, hogy Gwen szörnyen hazudik, s annál is naivabb.

- Miss Gwendolyn, és Mr Styles. Örülök, hogy vonzódnak egymáshoz, de nem kéne az iskolában, nem is tudom...tanulni?! - Vonta fel a szemöldökét az infó tanár.

Gwenny tetőtől talpig elpirult, majd a szeme sarkából rám pillantott. Egy lusta féloldalas mosoly terült szét az arcomon, majd mindenki szeme láttára egy puszit nyomtam Gwen arcára. Kitty és Mark összenéztek, s elvigyorodtak.

*

- Gwen! - Szólítottam le a folyosón.

Két barátnőjével beszélgetett, ahogy ki is tűnt közülük. Gwendolyn kicsi, de még is; mint ha a lábai sosem akartak volna véget érni. Hosszú, tökéletes hajàt hullámosan hordta általában, most gondosan begöndörítette. A göndör fürtök valami csodás módon terültek szét kicsi vállán, telt mellein.

- Szia - Mosolygott. Bármikor felismerném az őszinte mosolyát.

 Ez az volt.

- Ráérsz este? - Sablonos kérdés.

- Igen. Miért?

- Vacsorázni viszlek, amit már az első randinkon -ami nem is volt- kellett volna tennem. Hétre ott vagyok. - Gyors puszit nyomtam az arcára, majd szórakozottan elmentem.

Hallottam, ahogy a másik két lány a távozásom után felsikít, holott eddig vissza tartották még a lélegzetüket is.

A nap többi része viszonylag unalmas volt. Föciből írtunk, nem tanultam lófaszt se, muszáj voltam puskázni. Technikán műszaki rajzot csináltunk, a kémia pedig elmaradt, így kivitt a helyettesítő tanár az udvarra.

Szemeimmel automatikusan Gwent kerestem, s mosolyogtam, mikor rájöttem, hogy ez egy szokásommá vált.

Hamar megtaláltam; egy padon ült Kittyvel és Abbyval. Fülében egy fülhallgató, hátra hajtott fejjel, s lehunyt szemmel élvezte, ahogy süt a nap. Valami történt velem, nem is tudom. A gyomromba lepkék repdestek, pilláim rebegtek az érzéstől. Úgy éreztem, a térdem össze fog rogyni alattam, s a kezeim is remegni kezdtek. Ha most hallottam volna, mit mondok, biztos jól fenéken rúgtam volna magam.

- Hazz, foci? - Kezdett el dekázni az udvari pályán Gus.

Afféle kihívás elfogadva mosolyt villogtattam, majd összeszedtünk pár srácot. Markkal, Gussal, és még két sráccal voltam, plusz volt a kapus, akinek kivételesen nem én töltöttem be a szerepét. Ellenünk volt Benjamin, Zayn, és az a tetű Michael, plusz a többiek. Ezt biztos, hogy nyertük.

*

Oké, lehet, hogy kicsit túllőttem a célon, de megérdemelte! Nem hibáztathat engem senki, hogy féltem azt, amit szeretek. Szóval teljesen jogosan rúgtam Michaelt gyomorszájon...és sípcsonton...mind a két lábán. Szóval nem érdekel, hogy felment a suli nővérhez, vagy hogy mennyire nyavalygott, Gwen majd nem elnevette magát, mikor elkezdett jajdogálni, hogy mennyire fáj mindene.

*

Greg büszkén mért végig, mikor lesiettem a lépcsőn a pólómmal bajlódva, ami beakadt egy piercingembe. Eszembe jutott, hogy esetleg kiveszem őket, de tudom, hogy Gwen szereti ezt a stílust, így maradtak végül.

- Jól nézel ki - Mosolygott apaként.

Sikerült kiszednem a pc-t a pólómból, majd egy kedves mosolyt küldtem Greg felé. Beletúrtam a hajamba, ami ugyan úgy àllt vissza, mint eredetileg volt, talán kissé dúsabban.

- Hova készülsz? - Zayn a szemöldökét ráncolta.

- Randim lesz Gwennel - Nem is vettem észre, milyen büszkén mondtam.

Végignéztem magamon; szürke, V nyakú póló, fekete csőgatya, ugyan olyan színű bőrdzseki, s egy fehér Converse. A cipőt Marktól kértem kölcsön; nincs fehér ruhám.

- Greg, ideadod a kocsi kulcsot? - Amennyire csak lehet, annyira szépen néztem rá.

Meglepődtem, mikor habozás nélkül bólintott, majd a kezembe adta a BMW-je kulcsát. Egy "majd jövök-kel" otthagytam őket, s a kocsi felé kocogtam. Van még tizenöt percem, hogy oda érjek. De elindultam, s útközbe megálltam venni egy csokit, mert virágot nem akartam.

- Üdv, Mrs O'Donell - Köszöntem Gwen anyukájának, aki ajtót nyitott.

Gyönyörű nő volt. Mikor mosolygott, megvillogtatta tiszta, fehér fogait, az őszinteség csak úgy sugárzott belőle. De tudtam, hogy igen csak meglepett lehet, mivel legalább hatszor végigmért tetőtől talpig. Mindenesetre jobb színész, mint Gwen. Mindegy. Barna haja ugyan olyan hullámosan pihent vállán, mint Gwennynek, és azok a szemek! Teljesen olyan, mint Gwennek.

- Szia...Harry, ugye? Gyere be, Gwen mindjárt kész van. - Mosolygott, majd félre lépett, hogy be tudjak menni.

Gwerry a kanapén ült, nem sokat nőtt, és már nem is fog. Direkt kisebb fajta cicàt néztem neki. Nyugalmát egy nagyra nőtt malamut zavarta meg, aki felpattant mellé, s nyaldosni kezdte. Gwerry macska makacsságához méltóan fújni kezdett, de a kutyát nem tántorította el; játékos kedve ugyan úgy megmaradt.

- Szép a háza, Mrs O'Donell - Mértem körbe a helyiséget.

- Szólíts nyugodtan Emilynek, Harry. Köszönöm. Mindjárt jövök, csak szólok Gwennek, hogy igyekezzen. Nyugodtan ülj le, kapcsold be a Tv-t, szóval...érezd magad otthon. - Hadarta mosolyogva, majd felsietett a lépcsőn.

 Leültem a kutya mellé, majd simogatni kezdtem. Emily egy perc múlva ért vissza, s közölte, hogy két perc, és kész an Gwen.

- Hány éves vagy, Harry? - Mosolygott.

Kérdése meglepett, bár nem tudtam, hogy mit fog reagálni a koromra. Végül is nincs, csak pár év korkülönbség köztem, és a lánya között. Semmi akadályát nem látom annak, hogy féltse tőlem.

- Huszonkettő - Feleltem, mire kitágult szemekkel nézett rám.

- Én úgy tudtam, hogy végzős vagy.

- Az vagyok. De a kilencediket háromszor jártam, mert folyton költöztünk, és egyik gimi sem engedett be tizedikbe. És ezért újra kellett járnom. - Feleltem, s úgy tűnt, hatalmas kő esett le a szívéről.

Mind a ketten felfigyeltünk a magas sarkú kopogására, amikor Gwen lelépett a lépcsőről. Nekem elállt a lélegzetem, Emily pedig amolyan "pasik" mosollyal forgatta meg a szemét, majd elment a konyhába.

- Uhmm, mehetünk - Vette fel a táskáját, amit lazán a vállára helyezett.

 A ruha comb középig ért, az ujja csipkés volt, s persze az egész fekete. Deréktól felfelé gyengéden a testére simult az anyag, a szoknya részbe nem volt semmi átlag feletti, még is elképesztő volt. Úgy érzem, újra, újra, s megint bele szeretek.

- E-ezt neked...hoztam - Hangomat magam sem találtam, s remegtek a kezeim, miközben átnyújtottam neki a Merci csokit, amire egy piros masnit raktam.

 Halkan felnevetett, megköszönte, nagyot szippantottam az illatából, mikor egy gyors puszit nyomott az arcomra. Kiabált Emilynek, hogy elment, majd jön, gyengéden átöleltem a derekát, majd kinyitottam neki a kocsi ajtót, s figyeltem, ahogy beszáll. Úri embernek éreztem magam, mikor be is zártam, s majd nem felnevettem hülye gondolataimon. Átkocogtam a vezető üléshez, majd beindítottam a kocsit.

- Hova viszel? - Mosolygott kedvesen.

- Hiába mondom, nem nagyon ismered. Egy étterembe. Utána pedig egy klubba. - Mosolygott.

4 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett..Harrry igazi úriember xD!!!siess a köviveel!!:))<33

    VálaszTörlés
  2. Én imádom a blogod *-* de komolyan :$$ egyszerűen isteni :) ahogy megfogalmazod egyszerűen csodálatos :) Kövit gyorsan :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett , szegény 3x kellet járja a 9-et, várom a kövit :))

    VálaszTörlés
  4. Jaaaj ez az egyik kedvenc részem *-* Nagyon jó lett :3 Olyan aranyosak együtt,mindjárt behalook :$ Gyorsan köviit :* ~Dóri :)

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam