2013. november 26.

Unforgettable; Chapter; 25th

Gwendolyn O'Donell 
Egy fél órás sírás után jött egy órás duzzogás, aztán egy háromnegyed órás hiszti majd egy mostanáig tartó dühroham. Mindenkit rossznak láttam, legszívesebben egyesével fojtottam volna meg mindenkit aki betette a lábát a kis szobámba, miután haza engedtek nagy nehezen. Nos, nem tudtak nekem nemet mondani, hisz megharaptam egy nővért, aki attól félt, hogy veszett vagyok, így nem ép udvariasan kitessékelt a kórházból. Persze, ezt nem csinálhatta, így egyből vissza hívtak, majd kiharcoltam magamnak, hogy haza mennyek. Anya idegbajt kapott a történtekről, hozzá tartozik, hogy másképp tudja a dolgokat egy kicsit, de semmi baj. Csak féltem, hogy eltilt Harrytől, miszerint nem tud rám vigyázni, holott ez közel sem igaz.

Ó, igen, Harry. Nagyon nagyon haragszok rá, amiért kikapcsolta a telefonját. Kitty szerint vagy a repülőn ül, vagy fél, hogy a zsaruk hívják. Nos, nem hiszem, hogy feljelenteném bármiért is, még azért sem, mert anno felgyújtotta a szomszéd házát, és nem hiszem, hogy Harry kinézné belőlem, hogy amikor én hívom, szépen oda adnám a telefonom a rendőröknek, és ennyi.

- Kitty, Markék is...? - Néztem mélyen a szemébe.

És úr isten! Kitty életében elsőnek komolynak látszott, ahogy szomorúan bólintott egyet. Az ajkaimat harapdáltam hogy ne potyogjanak ki a könnyeim, de ezek szerint a legjobb barátnőmet is olyan érzékenyen érinti a dolog, mint engem.

- De én már beszéltem Markkal. Nem együtt vannak. Mármint külön külön az egész országban. Mark csak Párizsba ment, Harry meg azt hiszem Floridába. Benjamin és Greg Nizzába, Zaynt meg nem tudom. - Ráncolta a szemöldökét.

Harry ezek szerint nagyon szereti a tengerpartokat, bár én inkább az éjszakai New York-i utcákon tudnám elképzelni, ahogy épen grafitikkel díszíti az elhanyagolt, üres házak falát.

- Greg miért pont Bennel ment?

- Mert ő a legfiatalabb. Zayn idősebb Bentől vagy egy jó félévvel, de akkor is.

Nagyot sóhajtottam, s véglegesen eldöntöttem azt, hogy utána megyek, nem érdekel se anya, se a zsaruk, se senki.

*

Hatalmas piros pontot érdemlek azért, mert még életembe nem szöktem ki, s ehhez képest milyen jól ment. A repülőn lévő út pedig valami borzalmas. A kis zsebpénzemből amit félre tettem, tudtam venni egy fapados jegyet. Aha, nagy hiba volt, meg kellett volna keresni anya dugipénzét. Ugyan is mögöttem rugdostak, mellettem horkoltak, és igen filmbe illően folyt a nyála. Bah! De nagy szerencsétlenkedések árán sikeresen leszálltam, majd hívtam egy taxit a reptér elé miután megkaptam a bőröndjeimet.

Egy közeli három csillagos hotelhez vitt ami Floridába egész szépnek számít. Tengerre néző ablakkal szolgáltak, egy kis fürdőszobával és egy elegáns, ízlésesen egyszerű szobával, aminek a falai halvány vajszínűek voltak, a szoba közepén pedig egy francia ágy pihent. Csábított a gondolat, hogy alszok egyet a puhának kinéző matracon, de nem tehettem. Addig biztos hogy nem tudtam volna lehunyni a szemeimet, míg meg nem találom a Punkomat. Mennyire hiányzik!

A Korn szám zökkentett ki a gondolataimból, és automatikusan elvigyorodtam az ismerős dallamra. Ez Harry csengőhangja! Ő keres! Gondolom anya elolvasta a levelet amit hagytam neki, miszerint elegem van a világból, s egyből Harryn keresett engem, holott meg sem említettem.

- Haló, itt a rendőrség - Vettem fel a telefont.

- Gwen, te egy idióta vagy! Mi a faszomat képzelsz?! - Kiáltotta bele, de tudtam, hogy vissza fojtott egy nevetést a köszönésem miatt.

- Szia, Harry. Hogy vagy? - Haraptam az ajkaimra.

Valami hihetetlenül cifra káromkodással illetett meg, én pedig hirtelen letettem  telefont, majd amikor újra hívott, kikapcsoltam. Tátott szájjal pillantottam magam elé, tisztába voltam vele, hogy Harry most utálhat.

*

Karokba zárva ébredtem fel, s nagyon nagyon melegem volt. Nagyot ásítottam, hogy bekönnyezett a szemem, majd vigyorogni kezdtem a mellettem fekvő személyre, akire örömömbe majd nem ráugrottam, de nem akartam felébreszteni. Bár melegem volt, még is jól esett elbújni a puha takarók között, s hagyni, had húzzon közelebb magához álmában. Alaposabban végigmértem, s csodálkoztam, hogy nem volt a szemöldökébe, orrába, se az állán piercing. Sokáig gondolkoztam hogy miért vehette ki, végül rájöttem, hogy több mint valószínű, hogy így nehezebben ismerik fel, ha esetleg eljut idáig is  hír, hogy miket csinált.

Mocorgott, s velem együtt átfordult a másik oldalra, miközben én vissza fojtottam egy sikítást. Halkan kuncogtam, mikor szinte rám feküdt, testsúlyával lenyomott, aminek köszönhetően belesüppedtem a matracba, aminek virág illata volt.

Jobbra nézve kinéztem az ablakon; már sötét volt, a teli hold a tenger felett világított, s valami elképesztően gyönyörű látványt adott, ahogy a tenger tükrözi a holdat. A punkromra néztem; szempillái orcáján pihentek, szemei alá egy kis árnyékot adtak, így olyan volt, mint ha a szokásosnál is jobban ki lenne húzva a szeme alja. Tudtam, hogy szokta magát "sminkelni", vagy is inkább a szemét kihúzni, de sose vitte túlzásba, mindig is ízléses volt, mint egy normális punk. Szempillái keresztezték egymást, s irigy lettem, amiért neki hosszabb, mint nekem, amikor ki van festve.

Álmosan kinyitotta a szemeit, kómásan nézett jobbra, majd balra. Tekintete végül megállapodott rajtam, s akármennyire próbálta álcázni a dühe mögött azokat a vegyes érzelmeket, amiket még sosem láttam tőle, nem tudta. Ezért is tapadt gyorsan az ajkaimra, majd percekig, talán órákig csókolóztunk, míg végül mind a ketten pirosan, zihálva váltunk el a másiktól. Orrával megbökte az enyémet, végighúzta az arcomon, a nyakam és az állam találkozásánál pihe-puha puszikkal hintette be a vékony, érzékeny bőrt, mint ha csak tudná minden egyes porcikámról, hogy hogy reagálok az érintéseire.

- Szia - Suttogtam.

Hatalmas tenyerével elsimított pár tincset az arcomból, majd a fülem mögé tűrte. Megsimogatta arcomat, majd lágyan az ajkaimra helyezte az övét, s lassan kezdett csatázni velem pár pillanatra.

- Szia - Mondta, majd leszállt rólam, s mellém feküdt.

V nyakú pólójától megszabadult, mielőtt kényelembe helyezhette volna magát, majd az oldalára feküdve tanulmányozott. A dühének már nyoma sem látszott, mint ha tök természetes lett volna, hogy itt vagyok. Megszöktem. Egyedül utaztam. Eljöttem hozzá, s anyám azt se tudja, hogy élek-e még.

- Haragszol? - Kérdeztem.

- Igen, Gwen. Azt hiszem, életembe nem voltam még ennyire dühös. Soha. - Nézett mélyen a szemembe, a viccnek nyomát sem láttam már benne.

- Bocsána...

- Ne merészelj bocsánatot kérni! Holnap reggel visszamész. Már vettem jegyet is, szóval semmi beleszólásod nincs. Neked van normális eszed?! És ha valami bajod esik?! Vagy nem találsz meg, esetleg anyukád nem hív fel?! El tudod képzelni, hogy mennyire fájt volna neki, apukádnak, Kittynek, nekem, vagy bárkinek, hogy ha bajod esik?! - Akadt ki teljesen.

Lesütöttem a szemeimet, de valahogy nem tudtam szégyenkezni. Nem volt se bűntudatom, se semmi, inkább csak jókedvem. Nem is csodálkoztam magamon, mikor vigyorogva hozzá bújtam, mire ő hatalmasat sóhajtott, és közölte, hogy hihetetlen egy nőszemély vagyok.

- Nem akarok vissza menni, Harry - Szomorodtam el.

- Nem érdekel -Csattant fel.

- Ha van egy kicsi szíved is, megengeded, hogy maradjak - Suttogtam, majd felnéztem rá.

Ráncolt szemöldökkel játszadozott a hajammal, a mutatóujjára csavart egy tincset, majd gyengéden elengedte. Hát, ő így gondolkozik.

- Majd megbeszéljük. - Mondta.

- Ezt igennek veszem! - Vigyorogtam, majd egy puszit nyomtam az ajkaira, s a mellkasához bújtam.

Fáradtan, kínjába felnevetett, majd átölelt, s gyengéden simogatni kezdett. Többször sóhajtozott, vagy épen dudorászott, amitől igen csak elálmosodtam attól függetlenül, hogy most aludtam végig az egész délutánt. Azt már nem is szeretném említeni, hogy a dúdolása mellett a szíve heves dobbanásait is tisztán hallottam, de azt hiszem, már csak az első ok elég arra, hogy szívrohamot kapjak.

- Nem mondtam igent - Tudtam, hogy vigyorog. - Csak talán.

- Azaz igen! - Ó, ez az! Maradhatok.

8 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jooo rész lett :)))) Grat :))xx

    VálaszTörlés
  2. "Lesütöttem a szemeimet, de valahogy nem tudtam szégyenkezni. Nem volt se bűntudatom, se semmi, inkább csak jókedvem. Nem is csodálkoztam magamon, mikor vigyorogva hozzá bújtam, mire ő hatalmasat sóhajtott, és közölte, hogy hihetetlen egy nőszemély vagyok."- Ennél a résznél teljes mértékben felismertem magamat... Miközben olvastam gép előtt röhögtem :D :D Hmmm... Florida... Valakinek "kicsit" bejött az élet :o :3 Egyszer úgyis eljutok oda ♥ Amúgymeg nagyon tetszett ez a rész :P Gyorsan kövit :* ~Dóri :)

    VálaszTörlés
  3. Elolvadtam , annyira de annyira szerelmes Gwen Harry-be , és Harry is belé és annyira cukik együtt , és csak siess a kövivel , imádom *-*

    VálaszTörlés
  4. juuj annyira imádom*--* <33 nagyon jó lett:))

    VálaszTörlés
  5. isteneeem nagyon siess a kövivel*-* annyira imádom <3
    hopexx

    VálaszTörlés
  6. Xd ez joo:D tenyleg hulye ez a csaj:"D

    VálaszTörlés
  7. uuuuu*-* mikor lesz már a kövi rész? ESZMÉLETLEN JÓ!!! <333

    VálaszTörlés
  8. nagyon jó :33 Broken-re mikor jön a kövii?? *---*

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam