2013. július 9.

Unforgettable; Chapter; 8th

Hi, guys!

Sajnálom, rövid lett, de ismét sietnem kellett.

Have a nice day!Xx

Harry Styles
Ráncolt szemöldökkel grimaszoltam az orrommal. Az ismeretlen, vanília illat meglepetésként szolgált, amikor felkeltem. Fejem barna hajszálakra hajtva, egyből felismertem, s elhúzódtam onnan. De ő velem esett, hisz feje a vállamra volt hajtva. De nem kelt fel, csak kicsit mozgolódott. Nagyot sóhajtottam; kezeim akaratom ellenére simogatni kezdték a csendesen alvó lányt. Hamar elfogott az undor, hogy hogy lehet valaki ennyire utálatosan gyönyörű. Gondolataimat Mark zavarta meg, ahogy megköszörülte a torkát. Összerezzentem, szúrós pillantásokkal ajándékoztam meg, míg ő csak vigyorgott. Levettem a mellkasomon fekvő lányt magamról, majd az ölembe véve vittem fel a lépcsőn a szobájáig.

- Punk? - Hallottam meg vékony, enyhén rekedtes hangját, mikor letettem az ágyára.

- Aludj - Suttogtam alig hallhatóan, csak félálomban volt.

Nem hunyta le szemeit, csak bámult rám. Időnként egyet pislogott, de semmi több. Egy sóhaj kíséretében bemásztam mellé a francia ágyába, majd betakartam magunkat. Pár percig csak elvesztünk egymás tekintetében, majd kissé tétovázva, de hozzám bújt. Csiga tempóban vezettem végig kezemet combján, fenekén, végül a derekán álltam meg, s gyengéden magamhoz öleltem parányi testét. Ajkaimat homlokára préseltem, s végül hagytam, hogy az éjszaka többi részébe már ne emlékezzen rám.

- Tudod, én csak azt hittem, hogy felviszed, nem hogy ott is maradsz vele. Két órán át fent voltál vele te seggfej. - Bökött vállba Mark, amint leértem a nappaliba, nyomott egy puszit a kanapén alvó Kitty arcára, majd indultunk haza.

*

Mindenki Őt vette körül az ebédnél. Életemben elsőnek megsajnáltam valakit, hogy a fejét már az asztalba verte, és ezerszer magyarázza el ugyan azt a dolgot. Kitty nem bírta tovább, és átült hozzánk, így Gwennek egyedül kellett megbirkóznia a rengeteg kérdéssel, ami a lábát említi. Viszont akkor elmosolyodott, mikor egy kilencedikes szerényen odament hozzá, és megkérte, hogy had írhassa alá, így tele lett firkálva a gipsze. Az a tetű Michael a melleit akarta alá írni. Gondolkoztam azon, hogy oda megyek, és jól szétverem azt a büdös pofáját, de végül meggondoltam magam. De erőt vettem magamon, és végül oda mentem Gwenhez. Kék szemeiben a fehér három árnyalatát véltem felfedezni, a kéket pedig lehetetlen összeszámolni. Kitéptem a Seggfej kezéből a filctollat, egy fenyegető pillantást vetettem rá, majd leültem Gwen mellé, s az ölembe vettem. A körülöttünk lévő emberek ajkai "O" alakra változtak, sokan összenéztek, vagy épp vigyorogtak. Nem foglalkoztam velük, a Gwenny gipszére egy "Punk.X" feliratot írtam a kézírásommal, miközben az ölembe maradt, közben öleltem. Nem néztem rá, hisz tudtam a reakcióját; meglepett. Csak vissza tettem a helyére, majd én is visszasétáltam az asztalunkhoz. Benjamin értetlen pillantását kaptam, Mark vigyorgó ajkait, Kitty meglepett arcát, és Zayn 'és akkor mi van?' vállhúzogatását.

Gwen tekintetét éreztem folyamatosan az arcomon. Bár nem akartam, de én is rápillantottam. Résnyire nyitott ajkai között élesen szívta be a levegőt, majd lassan engedte ki, közben mellkasa -melleivel együtt- mozgott. Lesütött szemekkel bámulta a gipszét, s ha nem is láttam volna, akkor is megmondtam volna, hogy halvány, rózsaszín pír veszi birtokba csinos kis arcát.

Már vagy húszféleképpen elképzeltem, ahogy a kis csinoska, rózsaszín ajkaival engem kényeztet, boldoggá tesz, vagy éppen azt, hogy hogy döntöm le a kanapémra. Rengetegszer elképzeltem, hogy milyen lehet, ha a divatos ruhái a földön hevernek, s annál is többször elképzeltem már meztelenül, nagy mellekkel, tökéletes fenékkel. Vagy akár csak azt, hogy hogyan sikítja a nevemet, amikor az orgazmust éli át. Minden egyes dolgot elképzeltem, amit csak tenni szoktam a nőkkel, de végül mindig arra jutottam, hogy ő ennél sokkal jobb. Nem ezt érdemelné. És bár minden álmom az, hogy hazavigyem, és ott jól megdöngessem, nem tudom megtenni -pedig csak megcsókolnám, és jönne, ha kérném.

Felállt, egy utolsó pillantást vetett rám, majd elbicegett nyomában egy Dave nevű sráccal, aki volt olyan "kedves", hogy vitte neki a táskáját. Mark próbálta magára vonni a figyelmet, hogy a fülcimpámban lévő fültágítóval játszadozott; átdugta rajta a nyelvét, vagy a ceruzáját, vagy éppen csak pöckölte. Egy idő után megragadtam a csukóját, és lelöktem a székéről, ő csak röhögött. 

4 megjegyzés:

  1. Dóri ez valami eszméletlen lett! Látod, itt végre bemutatkoznak Harry érzései! Lehetne többször ilyen rész, ami kicsit... hosszabb. Amúgy imádtam, siess a kövivel!

    Dorothy S.

    VálaszTörlés
  2. Manó!

    Ó, már megint lekéstem az első helyet:( Nem baj. Tudom már mi Harrynek a baja:D "A szerelem és a gyűlölet testvérek. Ikrek. Nem tudod megkülönböztetni őket..." ...Igen, ezt te küldted:D De most már értem is a lényegét, hogy ebben a csodás fejezetben leírtad, amit mindvégig kérdeztem tőled:)
    Anyával olvastam, és a bátyám barátnőjével ismét. Na szóval. Anya akkor kezdett el sírni, amikor együtt aludtak el, én akkor, amikor az ölébe vette, és aláírta a gipszet, Vivien (így hívják) meg akkor, amikor Harry azt mondta, hogy Gwen ennél jobb:D Igen, elég érzékenyek vagyunk mostanság. Amióta vannak a blogjaid:D Hihi:D Siess a kövivel:)

    Annaxx

    VálaszTörlés
  3. #Ezmármilyencukib*sszameeg *-* Ilyenre mondják,hogy "egyszerű,de nagyszerű" :3 Már csókot akarunk,csókot akarunk :D Harold milyen romantikus,mégis perverz :$ Gyorsan kövit :-* ~Dóri :)

    VálaszTörlés
  4. http://tokeleteshang.blogspot.hu/p/blog-page_13.html meglepiiiii:$

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam