2013. július 7.

Unforgettable; Chapter; 7th

Hi, guys!

Sajnálom, nagyon rövid, és annál is rosszabb lett. De remélem megfelel, mert sietnem kellett, és ígéretet tettem, hogy hozok részt.

Have a nice day!Xx

Gwendolyn O'Donell

Hamar megtaláltam a több, mint egy hónapja látott barátnőmet. Természetesen a büfénél állt, és éppen forró csokit kért, amikor meglátott, s vigyorogva szaladni kezdett felém, nem törődve azzal, hogy az italát ráöntötte egy szintén új diákra. Tökéletesen barna szemei hamar a látó terembe került, szorosan ölelte át a nyakamat, míg én a homokóra alakú testét.

- Annyira hiányoztál, Gwenny - Egy könnycsepp átfojt a vállamra, a mellkasomra, matt fekete pólóm szegélye itatta fel.

Szívesen mondtam volna, hogy Te is nekem, Abby, de nem tudtam egy szót se kinyögni. Egyszerűen csak öleltük egymást, még akkor is, amikor a folyosó alap dallama, a diákok édes moraja elhalkult, s csak mi ketten voltunk a folyosón. Folyamatosan a mennyezettre pillantottam; féltem, hogy elsírom magam, ami egy iskolában nagyon nem jó emlék lenne. Megtörtént pár emberrel egyszer-kétszer, és mindegyik valami nyálas becenévvel lett gazdagabb. Mindenesetre talán még a végén pár könnycseppet kénytelen lettem volna elereszteni, ha nem érzem meg a jól megszokott, férfias-popcorn illatot. 

Reflexből hátra pillantottam, pont, mikor a négy punk srác belépett az aulába. Mark elvigyorodott, mikor meglátott, amikor elment mellettünk, játékosan összekócolta a hajamat. Benjamin nem vett rólam tudomást, míg Zayn egy biccentést, s egy apró mosolyt küldött felém. És most jött csak a neheze. A Punkom kicsit lemaradt, ugyan is, ha jól hallottam, épp George-val beszélt, megállt az ajtóban. Körülbelül egy perc múlva lerakta, pont mikor nekem szólalt meg a telefonom. Az új csengőhangomra - Wellfear - Knight and Day - felkapta a fejét, s visszafojtott egy mosolyt. Észre sem vettem, hogy Abby elment, vagy hogy már le is tette az illető. Csak álltunk ott, egymástól bő három méterre, s elvesztünk egymás tekintetében.

- Sz-szia - Dadogtam.

Nem válaszolt. Az arc is kifejezéstelen maradt, mint mindig. Sosem tudok semmit sem leolvasni az arcáról, mindig olyan sejtelmes, és titokzatos. Nyeltem egyet, mikor felém közeledett, azt hittem, meg fog ölelni, ne tán csókolni, de nem. Elhaladt mellettem, vállával meglökte az enyémet, majd a menő, ujjatlan kesztyűjével, fekete csőnadrágjával, szintén sötét pólójával, piercingjeivel, tetoválásaival, jobb vállán lógó táskájával, fekete cipőjével, s a legeslegszebb  smaragdzöld tekintettel befordult a folyosón.

Nem volt más választásom, siettem órára. Így is ki fogok kapni Miss Jepsentől, az vigasztal az egészben, hogy a c-sekkel van óránk, azaz a punkokkal. Talán az enyém is oda ment, gondolom. Még szép, hogy oda ment, hova máshova?! Megláttam a göndör fürtjeit a lépcső tetején, kettesével szelte a lépcsőfokokat, s fogalmam sincs, hogy mi történt, talán megcsúsztam, vagy épp megbotlottam, de a gyönyörű látvány hamar sötétté lett a szemem előtt

*

Az ágyam puha matracának köszönhetően, jól keltem fel. Továbbra sem tudtam, hogy mi történt, vagy hogy hogy kerülök ide, de minden bizonnyal beverhettem a...fejem?! Hisz semmi más nem fáj, csak az. Egy apró mosoly kíséretében kiugrottam az ágyból, de egyből a földre estem. Csodálkozva pillantottam a világos kék gipszre a bal lábamon, majd abban a pillanatban nehéznek, és fájdalmasnak éreztem. Viszont nagy nehezen talpra álltam, kibicegtem a szobámból, és megálltam a lépcső tetején. Tekintetem megakadt a nappaliban ülő valamennyi emberre. Kitty aludt Mark vállán, néha felhorkolt, amin többen is kuncogtak. Abby a Tv-t bámulta, s apuval falta befele a popcornt. És...a Punkom a fotelben ült, fülében a fülhallgató, szemhéjai eltüntették gyönyörű íriszeit; aludt. Lélegzete egyenletes, s tőle nem megszokott módon nyugodtnak látszott. S bár sosem volt nagyon nyüzsgős, amióta csak megláttam -kivéve amikor felgyújtották a házat, s menekültek-, inkább mindig csak laza volt, nem nyugodt. 

Mark kapott elsőnek észbe, tekintete a lépcső tetején lévő szerencsétlenségre irányult; rám. Gyengéden levette Kitty fejét a válláról, majd felsietett hozzám. Egyik kezével benyúlt a térdhajlatomba, másikkal vállamat ölelte, s óvatos léptekkel levitt a földszintre, majd az egyik fotelre helyezett. Közvetlenül mellettem aludt a motorosom, megcsodálhattam közelebbről is tökéletes vonásait.

- Mi történt? - Suttogtam.

- Elestél, leestél a lépcsőröl, és beverted a fejed. Nem nagy a gond, de megrepedt a bokádon egy csont. 

*

Fogalmam sincs, hogy meddig beszélgethettünk, de mindenki elaludt. Kitty Markkal, Abby a padlón, anya már egy ideje elment apával a nappaliba, én meg a Punkom vállára hajtottam a fejem, s hagytam, hogy a tudatomat elterelhesse a srácról szóló álmom, akibe határtalanul beleszerettem.

4 megjegyzés:

  1. Elsőő!:D Azt hiszemxĐ.
    Imádlak, komolyan mondom, mikor elsőnek találkozunka agyon is csókollak, meg meg is verlek:))). Szokásosan nincs hozzáfűzni valóm, mert nagyon jól sikerült, ahogy szokásosan is:). Csak így tovább írónő, kövit de gyorsan*,*
    xo

    VálaszTörlés
  2. Annyira nagyon jól írsz! Azt leszámítva hogy rövid lett a rész nagyon tartalmas és izgi.:3 Te vagy a kedvenc íróm:) i <3 unf (gyorsan hozd a kövit;))

    VálaszTörlés
  3. Ez a rész nagyon tetszik *-* Harold ne légy már ilyen undok :S:D Olyan cukik lehetnek,ahogy úgy alszanak (vagy hogy kell írni xd) :$ Gyorsan kövit :* ~Dóri :)

    VálaszTörlés
  4. Manó!

    Na, még harmadik sem lehettem:( Nem baj, majd legközelebb:) Istenem, ez fantasztikus! Imádom, mint ahogy az összes rész!
    Ismét anyával olvastam. Húh, eltört a lába En-nek:D Ez az En becenév nekem nagyon színpatikus:) De tetszik a Gwenny, Gwen, és persze maga is a Gwendolyn. Ezek szerint a Cartert nem használja. Az is jó pedig:D De még mindig nem tudja Harry nevét. Mondjuk én is félnék megkérdezni:D ~Dóri-nak igaza van, cukik lehetnek, ahogy úgy alszanak:D Én is akarok úgy "Punk Harryvel!" De persze az igazival is:D Nagyon siess a következővel:)

    Annaxx

    VálaszTörlés

Serdecznie polecam