Unforgettable; Chapter; 6th

Hi, guys!

Sajnálom, hogy régebben volt rész, mint a megszokott. De itt a nyár, és akármennyire is jól hangzik, nem szeretném az egészet a gép, illetve a laptop előtt tölteni. Megértéseteket köszönöm!Xx

U.I.: Sajnálom, nagyon rövid lett.

Have a nice day!Xx

Gwendolyn O'Donell

Fenyegető, smaragdzöld íriszei megrémisztettek. A megszokott nyugodt szempárt felváltotta a még tőle nem látott gyűlölet. Álmaim nem lesznek annyira kellemesek, akár csak az elmúlt két napban, sokkal zaklatottabb leszek, ha egyáltalán álom jön majd a szememre. Mindenesetre a tudat, hogy mondhatni megvédett az idegesítő Samtől, megmelengette a szívem minden egyes porcikáját. 

- Hé, Gwenny! Itt vagy még?! - Csettintett az orrom előtt Mark. - A pultos palinak nagyon flörtölhetnékje van. Ahogy nézett rád, szerintem...Érted.

Aprót bólintottam, majd felvont szemöldökkel pillantottam magam mögé, ahol bő tíz méterre egy hatalmas pult állt. A srác pont akkor kapta el a tekintetét, és úgy tett, mint ha egy poharat törölgetett volna. Orcáján halvány, rózsaszín pír jelent meg, pillái alól fel pipiskélt, s ajkaira harapva lágyan elmosolyodott. Őszinte mosolyt küldtem felé, mire letette az ál poharat, és megtámaszkodott az asztalon. Szemem sarkából felfedeztem, hogy Kitty vigyorog, majd valami olyasmit tátogott, hogy mennyek, így ujjaimmal végigsimítottam enyhén hullámos hajamon, elrugaszkodtam a kanapétól, s lábaimat járásra bírtam, egyenesen a flört királyhoz.

- Szia! - Pirultam el halványan. - Mennyibe kerül egy koktél?

- A számodba - Kacsintott, legszívesebben sikítva elbújtam volna. - Dave vagyok. Te pedig...

- Gwendolyn, de szólíts csak Gwennek, Gwenninek, vagy En-nek. - Ráncolt szemöldökét látván hozzátettem: - Van egy agyonbecézgető ismerősöm, és ő nevezett el En-nek. 

*

Nevettem Dave gyerekkori emlékén, mikor gyengéd kezeket éreztem meg az oldalamba bökni. Automatikusan hátra fordultam, mikor megláttam a Punkomat, fenyegető szemekkel fürkészte a mosolygó Davet. Viszont a gödröcskés mosoly hamar eltűnt az arcáról, amint megpillantotta Punkot. Az előbb említett személy megragadta a karomat, a koktél árának megfelelő pénzt ledobta a pultra, majd húzni kezdett maga után egyenesen a parkolóba, ahol már a többiek karba tett kézzel vártak. Ó, oda sem tudtam adni Dave-nek a számomat! Mindegy. Úgy is fogok még jönni bowlingozni, nem ez volt az első, sem az utolsó alkalom.

- Soha többé nem megyünk bowlingozni! - Jelentette ki Kitty, majd dühösen beszállt a kocsiba.

Mi?! Mondjuk igaz, én a Motorosomat szeretem, nem pedig a srácot. Apropó motor. Felült a gyönyörű szemű Punkom a szexy motorjára, majd intett a fejével, hogy szálljak fel mögé. Egy gyors, szúrós pillantást vetettem a sötétített ablak mögött ülő barátnőmre, kis léptekkel siettem a dögös srácom felé. Gyengéden széles vállára helyeztem pici kezeimet, jobb lábamat átlendítettem a másik oldalra, szorosan öleltem át széles -de nem kövér!- derekát. Abban a pillanatban Dave lépett ki a nagy helyiségből, szemeivel engem keresett, s mosolygott, mikor megtalált. A Punkom tekintete is oda vándorolt, hirtelen beindította a motort, és mit sem törődve azzal, hogy nem melegedett még fel, a csuklóján húzott egyet, s kiszáguldott velem az útra. 

Kezeim jobban ölelték testét, combjaimmal jobban szorítottam az övét. Fejemet a hátára hajtottam. Hmm. Férfias illata van, hajából árad a popcorn illat. Vagy is ha egy illattal kéne jellemezni, az lenne az. Reflexből a mozi jutott eszembe. Esetleg elhívhatnám moziba, vagy megvárom amíg ő hív el. Ami több, mint valószínű, hogy sosem fog megtörténni, de reménykedni csak szabad, vagy tévedek?! Annyira lefoglaltak gondolataim, hogy nem is vettem észre, hogy az utcánkban vagyunk. Ajkaim lefelé görbültek, mikor beállt velem a kocsi feljáróra, ahol apa kocsija már állt. Melegséggel töltött el ez az érzés, hisz apa katona, s nyolc hónaponta hazajön általában egy hónapra. Nem sokára vissza kell mennie már az utolsó nyolc hónapra, de ha ennyit kibírtunk, még ezt is ki fogjuk bírni. Vagy is remélem. 

Le sem állította a motort, hogy esetleg bekísérjen, vagy bármi, csak megvárta, míg leszállok, aztán szélsebesen elhajtott. Sóhajtva indultam be a nagy házba, anya csirkét sütött - az illatából gondoltam. Szeretem, ha anya süt, főz. Nem egy díjnyertes szakács, de azért tud valamit. Mindig a kiskorom jut a főztjeiről eszembe, a mamám is így tudott a konyhában varázsolni. 

Aznap éjjel, smaragdzöld, hideg szempárral, dögös motorral, piercinges, kis mosolyú ajkakkal, férfias, popcorn illattal, s tetovált karokkal álmodtam. Tévedtem; álmaim igen szépek, egyáltalán nem kellemetlenek voltak. Eddig a legszebb álmom; ez felejthetetlen.