Forgetting; Chapter; 1st

Gwendolyn O'Donell

Szorosabban öleltem magam a párnámat, majd egy nagy adag fagyival leptem meg ízlelő bimbóimat, amik már félig fagyottak voltak. Figyeltem, ahogyan valami sikertelen hülye filmnek főszereplő sráca szerelmet vall a nőnek, az pedig az ölébe borul és boldogan élnek, míg meg nem hallnak. Vagy legalább is nem szakítanak.

Pokolian hiányzott.

Letöröltem az érzelmemnek minden nyomát, majd még egy csokis fagyit szerettem volna kivenni a mélyhűtőből, de elfogyott. A kukába négy darab üres fagylaltos doboz pihent, én pedig úgy határoztam, összeszedem magam, és elmegyek boltba kajáért.

Figyelmen kívül hagytam mellkasomban érzett hatalmas terhet, majd feltipegtem az emeletre, ahol a fürdőszobát céloztam meg. Nem volt merszem a tükörbe nézni, nem voltam rá kíváncsi, mennyire nézhetek ki szörnyen, egyből a zuhany felé vetettem az irányt. Megnyitottam a meleg vizet, s míg felmelegedett, lehámoztam magamról a ruhadarabjaimat.

Eszembe jutott, azt mondta, négy testvére van. Amikor a tetoválásairól beszélt, és a négyágú csillagnál jártam. Talán csak Alexis ilyen...Várj!

A szívem hangosan dobogott, Harry azt mondta, a nővérét Gwennek hívják, és miatta csináltatta a tetoválást a szíve felett, nem miattam. De nincs neki Gwendolyn nevű nővére...Vagy is azt hiszem.

Az én nevem van a szívén.

Már épp mosolyogni készültem, de beugrottak róla a képek, ahogyan majdnem halálra veri a legjobb barátját, és a Kitty által elmondott újabb hírek képei lelki szemeim elől nem akartak távozni. Legszívesebben kidobnék minden egyes érzelmemet a kukába, de ez nem így működik. Azt hiszem, sosem szenvedtem még ennyire, mint most.

Beálltam a zuhany kabinba, a vanília illatú tusfürdőmből nyomtam a kezembe, ami Harry kedvence volt a barackos parfümömmel együtt. Gyűlöltem magam, amiért mindenről ő jutott az eszembe, bár szerintem ez egy szakítás után nem lehet furcsa, nem de?! Teljesen mindegy, úgy érzem, meg fogok rohadni belülről.

Elővettem kék színben pompázó törülközőmet, anya öblítőjének mámora megtöltötte az anyagot, s egy jó ideje olyan az illatom, mint volt. Nem olyan, mint Harryé.

Tenyeremmel befogtam a számat, mielőtt még valami borzalmas zokogásféleség tört volna ki belőlem, és vártam, míg elmúlik. Bedugtam a hajszárítómat a konnektorba, próbáltam úgy kinézni, mint aki nem most kelt a sírjából. Szempilláimat spirállal hosszabbítottam meg, majd szemhéjamból cica szemet varázsoltam.

A szekrényemhez ugrándoztam az egyik, majd a másik lábamon, míg felhúztam magamra a zoknijaimat, és nézelődni kezdtem. A fekete nadrágom tökéletes volt a hangulatomhoz, ahogyan a hűvös időhöz is, még is ki lehetett mozdulni rövid ujjúba. Tekintetem megakadt egy sötét kék anyagon, amit gondolkozás nélkül húztam ki a ruhakupac alól. A szívem összeszorult, úgy éreztem, kettéhasadok.

Az Ő inge volt.

Gondolkozás nélkül magamra kaptam, illata betöltötte az érzékszerveimet, szemeimet könnyessé varázsolván. Pokolian kínzott minden mozdulat, ahogyan felhúztam a nadrágomat, és bénán felkontyoltam a hajam; semmi kedvem nem volt bajlódni a kifésülésével.

Az éjjeli szekrényemen lévő napszemüvegre néztem, ami szintén nálam maradt. Kitty rakhatta be a bőröndömbe, mikor összepakolt nekem, gondoltam. Kapásból magamra vettem, és immár hülyén kinézve, de felöltözve mentem ki a házból.

*

A fagyikat utoljára hagytam, előtte egy rakás hizlaló édességet, rágcsálni valót dobáltam a bevásárló kocsiba. Figyelmen kívül hagytam egy hattagú fiúcsapat stírölését, és igyekeztem a hűtött részre. Kapásból megfogtam egy csokisat, epreset, illetve egy Magnumosat.

Álltam ott, mint egy idióta, elsőnek nem is tudom, mit nézhettem, aztán rájöttem. A hűtőn lévő tükörnek a felszínén valami érdekeset láttam, eleinte nem értettem, aztán rá leheltem, így a betűk láthatóvá váltak:

Még mindig szeretlek.

A hasamhoz kaptam, úgy éreztem, össze fogok esni. Térdeim erősen remegtek, egy mellettem elhaladó nő kíváncsian pillantott rám, majd megkérdezte, jól vagyok-e. A válaszom se nem bólintás, se nem fejrázás volt, valami érdekes dolog, de nem érdekelt. Könnyeimnek köszönhetően homályosan láttam mindent, de azt még sikerült elkapnom, ahogy a tükörképben egy nagy, fekete alak a fejére húzza a kapucniját, és kisétál a boltból. Nem kellett még gondolkoznom se azon, hogy ki lehetett, a tipikus feszítős járás nélkül is ki tudtam venni alakjából, hogy Punk az.

Járása szerény, titokzatos volt, mint ha csak ő is az összeesésre készült volna fel, és azt hiszem, fogyott. Csinos combjai kisebbek lettek, a nadrágja, mint ha egy ici-picit nagy lett volna rá.

Utána akartam menni.

Otthagytam a kosaramat, és már majdnem kisiettem az épületből, de pontosan megálltam az ajtó előtt. Az üveg olyan közel volt hozzám, hogy meg tudtam volna csókolni.

Még is mi a fenét mondanék neki?

Nem szaladhatok utána, és mondani neki, hogy „Én is szeretlek”, mikor szakítottam vele. Vagy is nem szakítottam még, de azt hiszem, szándékaim egyértelműek voltak, bár kétségbeesetten kapaszkodtam abba, hogy még azt hiszi, járunk. Minden sokkal könnyebben menne, úgy odamehetnék hozzá, hogy még hivatalosan a barátnője vagyok.

Mire észbe kaptam, már nyitottam volna ki az ajtót, de az alak sehol se volt. Nyoma veszett, s bár minden egyes irányba néztem, egyszerűen eltűnt.

Csalódottan ballagtam vissza a kosaramhoz, a kedves nő már nem volt ott. Kis gondolkozás után még egyszer ráleheltem a tükörre, a betűk körvonalai kirajzolódtak, és miután csináltam egy képet róla, letöröltem. Ez a felirat csak az enyém lehet, csak az enyém legyen, és Punkké, akinek csak úgy, mint az enyém, darabokban a szíve.

Különben is, megnyertem egy fogadást, miszerint hamarabb szerelmet vallott, mint én neki, így még egy ok, hogy hozzászóljak.

- Gwen! – Hallottam meg magam mögül egy ismerős hangot, mire elmosolyodtam.

- Szia, Abby – Öleltem át.

- Nekünk…rengeteg megbeszélni valónk van! – Nézett rám bosszúsan. – Ráérsz?

Gondolkozás nélkül bólintottam, bár semmi kedvem nem volt semmilyen társalgáshoz, nem akartam megsérteni.  Azt hiszem, amikor csend van, akkor hallok csak mindent igazán. Mert ez így volt: észre se vettem, hogy Punk igazából ilyen, míg Kitty nem szólt, és csak ebben a bő két hétben volt alkalmam végig gondolni, hogyha H felgyújtott egy házat, akkor ténylegesen másra is képes lenne.

*

- Szóval… - Kortyolt bele a forró csokijába, majd a szemöldökét ráncolta. – Ő robbantotta fel a házat?

Aprót bólintottam. Imádtam Abbyt, de ha valamilyen témára rákap, nem bír leállni. Kétszer elmondtam neki, hogy nem akarok Róla beszélni, de nem érti meg. Nem is tudom, lehet, hogy igaza van, hogy valakivel jól ki kellene beszélni ezt a dolgot. Suliba nagyon régen nem voltam, anya kiírt még erre a napra, de azt hiszem, holnap már mennem kellesz. Michael nem olyan, aki ezt úgymond…megértené, s bár Kittyvel beszélgettünk róla pár szót, még is csak arról a személyről beszélünk, aki majdnem megölte Kitty barátját, és egyben az Ő legjobb barátját is.

- És azért mentetek…minden kicseszett nagyobb városba a földön, hogy nehogy rátok…vagyis rá találjanak a zsaruk?

Válaszom ismét egy bólintás volt.

Ránéztem a csuklómra, és könnyek lepték el szemeimet a tetoválásomat látván. Úgy éreztem, bármelyik pillanatba tudnék sírni, még egy szóra is, s igen értékeltem, mikor szorosan magához ölelt, és hagyta, had sírjam ki magam. Egyelőre.

Harry Styles

- Kellj már fel! – Erőszakoskodott Mark.

Hihetetlen, mit műveltem vele, de megbántam, és pár nap után minden rendbe lett. Mármint ami a barátságunkat illeti. Kitty úgy néz rám, mint aki ki akar herélni. Gwen pedig látni se akar.

Visszatérve Markra: kb egy hete behúzott egyet az én kérésemre, de azért neki se kellett kétszer mondani, aztán pedig egy kicsit se érzelmes ölelés következett. A lényeg, hogy megbocsátott.

Azt hiszem, bele fogok dögleni a hiányába.

- Nem akarok! – Dünnyögtem, és magamhoz öleltem a barátnőmet helyettesítő takarót, ami nem tudom, hogy hogy került az előszobába.

Mert még a barátnőm volt. Nem szakított velem.

- Harry, Zayn nem tud bejönni! Kellj fel onnan!

Az ajtó előtt feküdtem, ami fel se tűnt. Zayn próbálta az ajtót nyomni, de mivel előtte ültem…vagy akármit csináltam, nem tudott. Testem a rengeteg mennyiségű alkoholtól tehetetlen volt, pislogni is alig bírtam, és amint csináltam, könnyek szöktek le a szememből. Tudtam, ha megmozdulok, zokogva esek össze, így ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Csak rávettem magam, a jobb kezemmel a whiskymért nyúltam, és lekortyoltam belőle egy kicsit, majd megint egy kicsit. Fintorogtam, ahogyan az erős ital lecsúszott a torkomon ezzel maró nyomot hagyva maga után, miközben a könnyeim folyamatosan potyogtak. 

Greg rosszallóan rázta a fejét. – Hazz, szerintem menny, és beszélj szegény Gwennel. Fogadni merek, hogy ő is legalább úgy szenved, mint te.

Megráztam a fejem. Láttam Gwen szánakozó arckifejezését, amikor meglátta a betűket a tükrön. Egyből tudtam, mikor bement a boltba, hogy a fagyis részleghez is fog menni, így gyorsan kellett cselekednem, míg oda nem ért. Buzgón reménykedtem benne, hogy észreveszi a szánalmas próbálkozásomat, de talán jobb lett volna, ha nem teszem: akkor csak az egyikünk megy tönkre.

De imádtam, hogy az én ingemben volt.

- Harryyyy, Gwen szeret téged, fogd már fel! Mi megmondtuk, hogy el kellene neki mondanod minden egyes istenverte ügyedet, de te nem tetted. Most pedig ENGEDJ BE! – Kiabálta Zayn az ajtó mögül. - Fújj, ide érzem a cigid szagát!

Elővettem kb. egy perce a zsebemből a dobozomat, majd rágyújtottam.

Tehetetlenül arrébb kúsztam, az előszoba szőnyegre kuporodtam, és csendesen sírdogáltam. Szükségem volt rá, ahogy átölel, ahogy a tetoválásaimat nézegeti, ahogy néz rám, ahogyan megpuszil, ahogyan nevet. Imádtam a nevetésének a tárgya lenni, és pontosan annyira gyűlölöm a tudatot, hogy most a sírásának oka vagyok. Nekem szükségem van rá.

New season

Hello, guys!

Nos, remélem mindenki megértette, hogy a blognak NINCS vége, csak új évad következik, aminek a neve, mint a fejlécen is látható, Forgetting lesz. Ezt -ahogy már leírtam- rövidebbre tervezem, maximum 30 részes lesz, és folytatódik tovább Gwerry története(:

A másik: nyitottam -megint- egy új tumblr oldalt, ezúttal ez az eredeti, amiket eddig linkeltem azok vagy törölve lettek vagy elfelejtettem a jelszavam -lol. Nyugodtan kérdezzetek akár a bloggal kapcsolatban is, szívesen válaszolok mindenre(:

Más más: A Beautiful Asshole blogomnak már majdnem kész a designje, de körülbelül akkor fogok belekezdeni, ha a Forgetting már a végét húzza. Továbbá a héten várható új rész, és a sok díjat amit mostanában kaptam, igyekszek kitenni őket(:

Laters!xx

Information

Hello, guys! (mostantól így fogok köszönni)

Azt hiszem, van egy hatalmas félre értés, miszerint a blognak vége lesz. HÁT NEM! Még nem is új sztorí kezdődik a blogon, ha nem egy MÁSODIK ÉVAD, amit FORGETTING-nek neveztem el. Ez most olyan, mint ha egy befejezetlen könyvnek írnám a második részét, csak az elsőnek van vége, lesz folytatása, eszembe sincs abba hagyni, ugyan úgy marad Gwen, Harry illetve Gwerry és a többiek(:

Ps: ITT van a második évad trailere ha esetleg valaki nem látta volna még(:

Have a nice day!xx

Unforgettable; Chapter; 37th

Sziasztok(:

Nos, íííme az Unforgettable utolsó része. Zokogtam, miközben írtam, de nem akarom jellemezni, hogy milyen érzés volt írni, csak annyit mondok, hogy nem szokott úgymond belesajdulni a szívem, amikor saját blogot írok, csak amikor olvasok valami jót:D

Nos, kezdődik a forgetting, ami kicsit rövidebb lesz, mint az Unf, de akkor is lesz(: Hát ezt jól megmondtam:D Ne haragudjatok, de nem tudom hogy mit, és hogy hogyan írjam le amit gondolok, így nem is húzom tovább az időt(: Talán még annyi, hogy plusz infókért itt van a facebook csoport, ha szeretnél, csatlakozz nyugodtan!(:

(Ps: én ezt hallgattam, miközben írtam)

Jó olvasást!xx

Gwendolyn O'Donell

Voltál már olyan ideges, hogy legszívesebben az ajtót is kibasztad volna az ablakon? Arról nem is beszélve, hogy nagyon nagy akarat erő kellett ahhoz, hogy ne bőgjem el magam a féltékenységtől. A hülye liba Harry körül ugrándozott, az izmait tapogatta, végül a karjába karolva beszélt hozzá. Harry folyamatosan próbálta elkapni a tekintetemet, de nem foglalkoztam vele, próbáltam úgy tenni, mint ha észre sem venném, de ez nevetséges. Milyen barátnő lennék, ha szó nélkül hagynám, hogy egy picsa a barátomat, az Én barátomat fogdossa?!

- Gwen vagyok, Harry barátnője - Léptem közbe gondolkozás nélkül, majd elővéve a legszebb mosolyomat bújtam az ÉN barátomhoz.

A vöröskének leesett az álla. - Barátnőd van?!

Harry édesen bólintott, végül ki akarta húzni a kezét a lány öleléséből, de megmakacsolta magát. A szabad kezével hátra dobta göndör haját, ami ugyan úgy esett vissza telt melleire, vállára. Igazából a lány sokkal szebb volt, mint én, kinézetre nem volt az a típus, akikkel a fiúk jól szórakoznak -alias nem volt ribanc-, de ha valaki meghallaná beszélni, tudja, hogy már az. Éjszakai sminket viselt, sokkal szebb volt az én natúr díszítésemtől, ahogy az alakja is jobb volt. Talán a hajszínem volt szebb, de az is csak azért, mert neki kezdett lenövése lenni.

- Naomi - Felelte a fel nem tett kérdésemre. - Harryvel jó ideje ismerjük egymást.

Elképzeltem, ahogy piros fürtjei a kezeim között van, miközben könyörög, hogy fejezzem be a cibálást.

- Noemi! Helló, rég láttalak! - Vigyorgott Mark.

- Naomi - Javította ki.

Mark afféle leszarom fejet vágott, majd továbbra is állvigyorral az arcán csiga tempóba nyomtak egymásnak két puszit. Tudtam, hogy ez afféle legjobb-haverom-hülye-lotyójával-utáljuk-egymást-de-azért-csúfolom kapcsolat, ami kicsit jobban tetszett, hogy ezek szerint Mark se viszonyul olyan fényesen "Noemi"-hez.

- Jujjci! - Kiáltott fel Mark kényes, női hangon. - Milyen gyönyörű édi-bédi a körmöcskéd! Mondd csak, hogy csináltattad? - Vette a kezébe Naomi mancsát, hogy megcsodálja a rózsaszín körmeit, de ő kitépte Mark szorításából.

Kitty nevetve fogta meg a kezem, majd elhúzott Harrytől, akibe kétségbeesettem kapaszkodtam. - Nagyon örültem a találkozásnak, Naomi. De most megyünk sétálni Gwendolynnal. - Mosolygott. - Majd találkozunk. - Vezette át a tekintetét a nőről Markra, majd Harryre, és elrángatott tőle.

Csak addig bírtam, míg meg nem győződtem arról, hogy nem hallanak, de éreztem a hátamon a szerelmem tekintetét. - Ugye tudod, ki ez a csaj? - Töröltem le egy könnycseppet, de amikor bólintott, ugyan úgy kigördültek újabbak és újabbak. - Miért van az, hogy neked Mark a barátod, és még is többet tudsz Harryről, mint én? - Zokogtam.

- Mert mindent tudok Markról, és ebbe a mindenbe rengeteg dologba beletartozik Harry - Magyarázta meg.

Visszanéztem rá, a hajamat az arcomba fújta a szél, miközben szétnyitott ajkaimmal pillantottam rá. Szomorú volt, szívszorító látvány volt az egész, vissza akartam menni hozzá, beletúrni dús hajába, és szerelmes szavakat mondani neki. De bezavart a képbe az a liba, és csak a szájáról tudtam leolvasni, hogy rólam beszél a barátomnak, akivel muszáj voltam megszakítani a szemkontaktust; nem akartam, hogy sírni lásson.

*

- Gyere, együnk - Mutatott egy kis barátságos épületre, aminek a plakátjain különböző péksütik kívántatták magukat.

Összegyűlt a nyál a számba, de tudtam, hogy egy falat se menne le a torkomon. Csak a szemem, illetve az orrom kívánta, a bagett illata az egész utcában elterjedt, sok turistát, vendéget vonzott az isteni mámor.

- Nem vagyok éhes - Fogtam meg a hasam, és mikor nem korgott, bebizonyosodtam róla, hogy tényleg nem voltam az. - Miért kellett otthagynunk őket?

- Gwen, Naomi egy elkényeztetett liba, és az apja rendőr, aki tud arról, hogy miket csinált Harry a múltba, és segít neki, hogy ne derüljön ez ki, feltéve, ha szexel néha a lányával, feltéve, ha nincs barátnője Harrynek, de mivel most neki itt vagy te, meg kell értenie annak a ribancnak, hogy nem fognak szexelni.

- Mármint, a...kurvázásra gondolsz, mint múlt?

A szemöldökét ráncolta. - Nem. Erről se tudsz?

Úgy éreztem, szétszakadok, és éreztem, hogy a térdeimből kimegy az erő, így kénytelen voltam leülni egy padra egy néni mellé, aki élvezte a naplementét, és Párizs varászát. - Mesélj nekem róla!

Sóhajtva huppant le mellém, majd mindent, de tényleg mindent elmesélt kezdve azzal, hogy kiraboltak egy házat, halálra vertek három embert, többször voltak letartóztatva, és további milyen károkat tettek emberekbe, vagy bármi másba. Hogy egyszer megölt egy rendőrt aki rajta kapta őt verekedésen, hogy egyszer megerőszakolt egy lányt, és hogy két hónapot már ült börtönbe. Úgy éreztem, össze esek. Nem bírtam tovább hallgatni, megállítottam Kittyt.

Sírtál már úgy, hogy nem kaptál levegőt?

Szerelmes vagyok belé, pedig semmit, de tényleg semmit nem tudok róla.

Szeretem őt.

Őt, ezt a...ezt a két lábon járó veszélyt.

A végére már szegény néni is a kezemet fogta, míg Kitty vállán zokogtam, és ordítottam, hogy anyát akarom. Éreztem a barátnőm remegő testét, próbálta magát vissza fogni, és erősnek látszani, miközben tudtam, neki is fáj, bár nem annyira mint nekem. Mi a fenéért nem szólt nekem senki ezekről? Tudtam, hogy Harry nem egy szent, de nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajult a dolog.

- Haza akarok menni! - Sikítottam.

Kitty mellkasa megemelkedett, miközben sóhajtott, és közölte, hogy Harry meg fogja ölni, amiért ezeket elmondta nekem. A barátomhoz akartam bújni, de nem tudtam. A tények, amiket megtudtam róla, teljesen megváltoztatta a véleményemet róla, de arról nem tehetek, hogy még legbelül reménykedek benne, hogy ezek csak hazugságok, hogy ezeket csak álmodom, és hogy nemsokára felébredek Harry karjaiban mondjuk Nizzába.

- Üss meg! -Kértem.

A szemöldökét ráncolta. - Mi?

- Gyerünk! Üss meg! - Ragadtam meg a kezét. - Fel akarok ébredni!

Zavart volt, nem tudta, hogy mit tegyen. Nem lett volna képes megtenni, de én semmi másra nem vágytam, mint fájdalomra.

- Gwen, nem álmo...

- Üss már meg! - Ordítottam, ő pedig megrémülve sikított.

Éreztem a tenyerét az arcomon, és zokogtam, amiért még nem ébredtem fel. Sürgősen kiabáltam még egy ütésért, amit pár másodperc múlva meg is kaptam. Kitty sírása az enyémmel versenyzett, miközben az ujjaimat a csontjaiba fúrtam, hogy folytassa.

- Gwen! - Könyörgött. - F-Fejezd be!

- Haza akarok menni! - Jelentettem ki, ő pedig már rohant is velem.

*

- Csak..Várj itt, gyorsan összepakolok neked! - Remegett, miközben felrohant a lépcsőn.

Imádkoztam, hogy Kitty ne szóljon Harrynek, vagy hogy esetleg ne hogy betoppanjanak, de ismerem a sorsomat, és úgy is tudomást fog a percekben szerezni arról, hogy mi a helyzet így...így mindennel. Nem vele, se velünk, ez kivételesen rólam szólt, és utáltam a tudatot, hogy én vagyok a középpontba.

Mint az sejtettem, nyitódott az ajtó, és Harry jelent meg az ajtóban, mögötte Mark. Arcán ezerféle érzelem suhant át, én pedig meghaltam újra, újra és megint. Önmarcangoló érzés volt, azt hittem, bocsánatot kér, hogy nem mondta el, ehelyett nagy léptekkel közeledett hozzám, megragadta az alkaromat, és szorosan fogta.

- Hova a fenébe akarsz menni? - Közel hajolt az arcomhoz, gúnnyal teli szavait köpte. - Mert szerintem sehova.

Nem akartam sírni, de nem bírtam ki. A kezemen érzett fájdalom elnyomta a csalódottságot, amit éreztem a mellkasomban, de nem eléggé, hogy el is tudjam őket felejteni.

- Össze van pakol...Harry, engedd el! - Sikította Kitty, majd leejtette a két bőröndömet a kezéből.

Gyönyörű látvány lehetett, ahogy: Én zokogtam, Harry egyik kezével a karomat fogta, a másikkal Kittyt akarta elhessegetni, aki a tenyerével ütötte hátát, arcát, vagy amit éppen ért, Mark pedig próbálta lefogni, miközben Harryt szerette volna leaggatni rólam.

- Harry engedj el! - Zokogtam.

Neki elege lett, és egyszerűen hason ütötte (!!!) Kittyt, aki nyüszítve esett össze. Az ajkaim elnyíltak, a szabad kezemmel egy ütést mértem be Harry arcára, és piros foltot hagyva maga után adtam neki még egyet.

Mark szava elakadt, az állkapcsa megfeszült, és egy tíz pontos vetődéssel ugrott rá az erőszakos barátomra, ezzel Mark lerángatva őt rólam. Mind a ketten a földön voltak, míg Harry nem fogta fel a helyzetet, Mark ráült, és ököllel verte, én pedig felsegítettem Kittyt, majd hangosan felkiáltottam, hogy szálljon le Mark Harryről, de a helyzet cserélődött, így ő volt felül, és ütéseket mért az alatta lévő személy arcára, fejére, illetve minden testrészére, ahol érte.

Nem tudtam, mit csináljak, Kitty jobban nézett ki, de szemeiből patakokban folytak a könnyek, akár csak nekem, ő is aggódott a barátja miatt, én pedig bár utáltam, hogy nem mondott el semmit, jobban féltettem, mint valaha. Minden egyes porcikám izzadt, de a kezeim fagyosak voltak. A vér kifutott a kezeimből, a lábam zsibbadni kezdett, majd gondolkozás nélkül kiabálni kezdtem:

- Utállak!

Harry keze megakadt a levegőbe, majd remegni kezdtek. Tudtam, hogy lehunyta a szemeit, hatalmas nyelése hallatszott a csendes szobába, majd óvatosan rám nézett, mint ha csak tudta volna, hogy össze is törhetne a tekintetével.

- M-micsoda? - Dadogta.

- Utállak Harry! Utállak azért, amit tettél, utállak, mert nem mondtad el!

Mellkasom sűrűn emelkedett fel, s le, szívverésem kiszakította a mellkasomat. Könnyes tekintettel szállt le Markról, majd óvatosan közeledett felém, de én félve hátráltam.

- Ne gyere közelebb. Nem akarom.

Teste minden egyes porcikája remegett, tanácstalanul túrt bele hajába vérfoltokat hagyva rajta. Istenem, mindenhol bordó tócsák pihentek, amiket Mark teste táplált. Kitty megtörte a csendet, eddig visszafogott zokogása feltört, és a félig holt Markhoz sietett. Gyorsan guggolt le hozzá, nem törődve a sok vérrel tapasztotta ajkait az övére, majd szerelmes szavakat mondott neki, Mark pedig aranyosan mosolygott rá, és próbált felállni.

- Gwen - Lépett egyet Harry. - Ne...Csak...Kérlek, ne hagyj el. - Belerezzent a hangja, miközben egyből a lényegre tért.

Nem tudtam hátrálni, a hátam a falnak ütközött, és észbe se kaptam, már előttem volt. A nyakam kitekeredett, miközben felbámultam rá, el akartam tolni magamtól, de nem mertem hozzá nyúlni. Én féltem tőle.

Hamar elém térdelt, kezei lassan nyúltak az enyémért, de elhúztam onnan őket. Siralmas zokogás tört rá, szorosan ölelte át a derekamat.

- Szeretlek, Gwen. Szeretlek! Szeretlek, szeretlek, szeretlek!- Mondta kétségbeesetten. - Szeretlek! Mindig is szerettelek. Mindig is foglak.

- Szállj le rólam! - Hangomra nem ismertem rá, annyira magas volt.

Kezei szorosabban lettek körülöttem, de a térdemmel ellökve magamtól siettem Markhoz, akik már az ajtóban álltak, és azt hiszem, rám vártak. Megragadtam a bőröndömet, és porrá tört szívvel pillantottam vissza Harryre.

A nappali közepén ült, a térdeit magához húzta, és csendben sírt.

A legrosszabb az egészben, hogy nem Kitty, vagy Mark maradt egyedül, még nem is Harry, mert azt kapta, amit érdemelt.

Én maradtam egyedül.

Unforgettable; Chapter; 36th

Hi, guys!

Bocsánat, igazán összekapkodott rész, a következőt jobbra írom majd(:

Have a nice day!xx

Harry Styles

Az ujjaim között forgattam Gwen puha tincseit, miközben zavartan mértem végig a nappalit. Az egész otthonos volt, de utálom, ha valahol üveg ajtó van, hisz ha esetleg a nappaliba töltöd az éjszakát, és tegyük fel, hogy nincs redőny, könnyedén felébredsz a nap sugaraira, a hülye madarakról és a tejet áruló kocsiról nem is beszélve. Oké, a redőny nem zár el a külvilág zajaitól, de legalább kicsit tompítja a hangokat.

A berendezés bézs, barna és sötét bordó színek voltak, a kanapé, amin mi is ültünk, fehér volt, és az előbb említett, bordó árnyalatú párnák pihentek a hátunk mögött. Az egész ház fényben úszott, én meg azt hittem, hogy ki fog ugrani a szemem. Nem tetszett. Tuti, hogy Alexis választotta ezeket a bútorokat.

- Hogy hívják az anyukádat? - Kérdezte halkan Gwenny.

Szorosan fogtam magamhoz a derekát, ezer és egy emlék tört fel bennem, ahogy szinte kirugdosott a házból indokolván, hogy soha többé nem akar látni. - Miranda.

- Nem vagytok éhesek? - Nézett be az előbb említett személy a nappali ajtaján.

Megráztuk a fejünket, eltűnt, majd megint vissza jött három pohárral, és egy narancslével. - Inni kértek?

Gwen mosolyogva köszönte meg, elvett egy üveg poharat, amibe anya beletöltötte a narancssárga folyadékot, majd ivott pár kortyot belőle. Az egész...nagyon gáz lehetett anya számára, komoly tekintettel néztem rá, egy pillanatra se vettem le róla a szemem. Tekintetemet folyamatosan érezte, lesütötte a szemeit, majd az ujjaival babrált.

- Mit kerestek Párizsba? - Kérdezte halkan.

- Bujkálok a zsaruk elől mert Markékkal felrobbantottuk egy idős nő házát - Feleltem rezzenéstelen arccal.

Tudtam, hogy a mellettem ülő szépség jól szórakozott a válaszomon, de úgy tett, mint ha valami nagyon rosszat mondtam volna. Miranda szemei kitágultak, mondani készült valamit, de inkább hanyagolta a témát, amit igen csak sajnálok, hisz rengeteg szemtelen megjegyzést tartogattam a tarsolyomban.

- Khm...Nos, Harry, hogy éltél meg? És miért nem hívtál? - Babrált ismét az ujjaival, miközben a lényegre tért.

- A megélésem? Nos, öreg asszonyok házait robbantok fel három idiótával, és kapok házanként ötezer fontot.

Gwen lehajtott fejjel mosolygott, anyának pedig kezdett elege lenni belőle, pedig még el se kezdtem. - Úgy hallottam, neked is van munkád. Mi is az? 13 éves gyerekeket kirugdosni az ajtón?

- Harry - Bökött oldalba Gwenny, de nem foglalkoztam vele.

- Azt is hallottam, hogy direkt tenyészted az embereket, hogy 13 év múlva meg tudd a gyerekeikkel ezt csinálni. Mennyit kapsz érte havonta?

Miranda nagyot sóhajtott, majd felállt, és kisétált a szobából. Azt hiszem, tényleg megsértettem, és most sírhat, de nem érdekelt. Miért is nem érdekelt? Mert sokkal durvább dolgot csinált velem, mikor másnap bekopogtam az ajtón, és a pofámba nevetve csapta rám az előbb említett tárgyat. Milyen anya az ilyen?!

- Megérdemelte, Gwen. Ne nézz rám így. - Mosolyogva nyomtam egy puszit a dacos ajkaira, amiket annyira szeretek. - Mennyünk innen, mielőtt még Alexis hazaér.

- Harold Edward Styles! Nem mész te sehova!

Lesütöttem a szemeimet, és úgy éreztem, felrobbanok. Persze, ez jellemző, akkor jön valaki, akit nem akarsz, hogy jöjjön, amikor említed, arról nem is beszélve, hogy most nem fog elengedni, ragaszkodni fog hozzá, hogy itt töltsem az éjszakát, és az csak ráadás lesz, hogy minden baja lesz Gwennel.

Mert Gwen boldoggá tesz, és ezt Alexis utálni fogja, féltékeny lesz, hogy nem a "családom" az én legfontosabb dolgom. És ez szánalmas rájuk nézve, mert ők toltak el maguktól.

Gúnyosan elmosolyodtam. - Drága nővérem, hogy, s mint?

Hallottam ideges lépteit felém, és elkaptam a kezét, mielőtt az arcomon csattanhatott volna. Álla a padlót súrolta, de hamar összekapta magát, mire a mosolyom még magabiztosabb lett. - Ha nem haragszol, ép távozni készültünk.

Alexis tekintete megakadt a barátnőmön, aki értetlenkedve nézte, hogy mi rosszat tett, hogy Lexi így néz rá. Megráztam a fejem, megragadtam Gwen kezét, majd kifelé húztam, de be volt zárva az ajtó. Felvont szemöldökkel néztem a nővéremre, a kezeit összekulcsolta a mellkasán.

- Mutasd be a barátnődet! - Kérte.

- Alexis, ő itt Gwen. Gwen, Alexis.

- Szia - Mosolygott kedvesen Gwen, Lexi meg felmordult, én pedig szívesen pofon basztam volna.

- Nagyon örülnék neki, ha kiengednél, semmi kedvem nincs egy levegőt szívni veletek.

- Maradhattok nyugodtan éjszakára, Párizsban a hotelek drágák - Erőltette.

Jókedvűen elvigyorodtam, már mondtam volna a szövegem, miszerint van pénzem, öregek házának a felgyújtásából élek, de anya jelent meg, és szintén kérlelte, hogy maradjunk. Én nem akartam, főleg, mert tudom, hogy ki fognak készíteni idegileg, arról nem is beszélve, hogy Alexis rá fog szállni Gwenre.

- Nem. Megyünk, keresünk egy hotelt. Gyere. - Kulcsoltam össze Gwennel a kezeinket, majd kivettem Lexi kezéből a kulcsot, és kinyitottam az ajtót.

- Harry! Ha elmész, feljelentelek! - Kiáltotta anya.

A szemeim tágra nyíltak, majd felnevettem. - Ez komoly? A saját "anyám" fenyeget feljelentéssel?

Gwen értetlenül pislogott, azt hiszem, most láthatja, hogy milyen is valójában. Jókedvűen nevettem, majd kijelentettem, hogy mit is gondolok az anyámról, a nem épp szép szavaimtól mindenki -még Alexis is- bepirult. Anya vállának nekimenve fogtam meg a bőröndöket, majd felvittem a vendég szobába, ami régen az enyém volt. Undorodtam a tudattól, hogy ott kellesz aludnom még egy éjszakát, de a kanapé kényelmetlen alváshoz, és szerettem volna elzárkózva lenni a barátnőmmel mindenki elől, akit nem szeretek. Már nem.

- Itt vagy? - Hallottam Gwen hangját halkan az ajtó mögül, majd lassan benyitott. - Figyelj, ha annyira nem akarsz itt maradni, akkor mennyünk el sétálni, este meg elmehetnénk bulizni, vagy valami. És holnap meg Disney Land-be szeretnék ellátogatni. - Elpirult, én pedig elmosolyodtam a kislányosságán. - Persze, csak ha van kedved, mert látom, hogy a kapcsolatotok olyan...

- ...Szar - Fejeztem be a mondatot helyette. - Jó ötlet.

- Rendben - Állt elém, az arcomat a tenyere közé fogta, majd édesen megcsókolt.

Istenem, nem lehet igaz, hogy mennyire meg tud nyugtatni egy kicseszett csókkal, az ajkaival, a szavaival. Minden, amire szükségem volt az egészséges élethez, az ő, csak is ő, senki más.

Bement a fürdőbe pár ruhadarabbal a kezében, megizzadhatott a repülőn, gondoltam, és én is éreztem a szagomat. Bementem utána, épp akkor vette le a pólóját, én pedig elismerően fütyültem.

Gwen a szeme sarkából figyelte, ahogy levetkőzök, s rákacsintottam, mielőtt beálltam volna a zuhany kabinba. A kezembe nyomtam a tusfürdőt, és jókedvűen nevettem, mikor teljesen meztelenül állt be mellém.

- Csak nem hiányoztam? - Húztam magamhoz, majd megszorítottam a fenekét, válaszul egy hátborzongatóan szexy nyögést kaptam.

Még én is meglepődtem, mikor hirtelen nyomta ajkait az enyémnek, majd a hideg falhoz szorított. Éreztem a keményedést a farkamon, pilláim rebegtek az össz érzéstől, mélységesen kívántam minden egyes porcikámmal, elképzeltem, ahogy a csinos kis ajkaival nyalogat, és már a gondolattól is begerjedtem.

Kezeimet csípőjére eresztettem, majd magamhoz húztam, nemi szerveink találkoztak. A szándékai világosak voltak, és imádtam a tudatot, hogy mit tervez velem csinálni.

- Ó, istenem! - Nyöszörögtem, mikor jobb keze leindult a vállamról.

Tenyere melleimet simította, de hamar túllépett, és sietett le vele a hasamra. Nem akartam, hogy pont ma, hisz Párizsba még április negyedike van, de a vágyaimat már nem tudtam kontrollba tartani, így beletörődtem, és élveztem a dolgot.

Fájdalmasan nyüszítettem, kezei az ágyékom felett jártak, s szinte kínoztatott minden egyes érintésével. Nem tartott sokáig, míg rájöttem, tétovázik, így a jobb mancsomat levettem már a fenekéről.

- Így - Nyúltam magamhoz, majd megmutattam neki, hogy hogyan csinálja.

Ajkai szétnyíltak, nyelvét kiöltötte, míg megnyalta a őket, én pedig szerettem volna jól szájba baszni, annyira hihetetlenül dögös volt.

Kezeim elengedték a férfiasságomat, majd hagytam, had csináljon velem mindent, amit akar.

*

Az orgazmustól elfáradva pillantottam le rá, még mindig előttem térdelt. - Most csináltad ezt elsőnek?

Csodálkoztam, amikor bólintott, nem hittem el, hogy hogy tudja első alkalommal így csinálni. Nem volt profi, de ezerszer jobb, mint amire számítottam.

- Oké, én jövök - Mosolyogtam bágyadtan, mire elpirult. - Mi az?

- Öhm...Izé, szóval én már... - Vakarta meg a tarkóját.

- Már elmentél, mi? - Szemöldök ráncolva mosolyogtam.

Zavartsága bizonyította, hogy miközben az ajkaival kényeztetett, néha magához is nyúlt, s átkoztam magam, hogy nem láttam. Egyszer szeretném szemügyre venni, ahogy csak ő csinálja a dolgot magával, én pedig afféle ingyen pornót nézhetek.

- Nos, ez esetben, mehetünk - Vigyorogtam, ő pedig a szemeit forgatta.

Miközben felöltöztem, ő -egy törülközőben- a haját szárította, s amikor készen lett, közölte, hogy mennyek ki, míg felöltözik. Tudtam, hogy addig nem készül, míg el nem tűnök, így a dolgot nem erőltetve lustán kicsoszogtam a hálószobánkba, ahol Alexis felvont szemöldökkel ült az ágyon.

- Azt hittem, sose végeztek - Közölte. - Nem szimpatikus nekem ez a lány, Harry.

Mosolyogva dőltem le az ágyra, jó távol tőle. - Magasról teszek a véleményedre, főleg, ha anyára ütöttél. Nem is ismered.

- És mi van akkor, ha nem is akarom megismerni? És neked se kéne tovább ismerkedni vele, azt hiszem, már így is túl közel vagytok. Mármint, gondolom, nem a haját fontad be a fürdőbe. Ha lehet, éjszaka ne tegyétek tönkre az ágyneműt. - Fintorgott. - Harry, Gwen egy kurva. Nem gondolsz bele, hogy hány srác csinálhatta már fel?

Hangosan felnevettem. - Erről beszélek. Nem ismered, te szemét. Gwen még szűz.

Lexi szemei tágra nyíltak, nem számított rá, hogy Gwen még nem szexelt. Végül is, elsőnek én se gondoltam róla, és amikor kiderült, hogy volt neki Sam, akkor minden reményem szerte foszlott, hogy még nem feküdt le senkivel, de aztán észre vettem a viselkedését. Emlékszem, már a fejemet a falba vertem, és egész este a nappaliba járkáltam, mert nem tudtam, hogy akkor most szexelt-e már, vagy nem, Mark pedig kacagott rajtam.

Kicsúsztattam a telefonom a zsebemből, kikerestem Mark számát, majd felhívtam, hogy jöjjenek anyáék háza elé. Azt hiszem, hiányzott egy kicsit ez a seggfej, és tudtam jól, hogy Gwennek se volt egy kellemes élmény Kitty nélkül lenni erre az időre.

Az ajtó kinyílt, majd kijött Gwenny a ruhájában.

- Csinos! - Mosolyogtam, mire udvariasan megköszönte. - Viszlát, Alexis, majd később találkozunk.

Nevetséges arckifejezéssel hagytuk ott, majd az ujjainkat összekulcsolva topogtunk le a csiga lépcsőn, ami ízlésesen szar volt. Tudtam, hogy már Markék kint várnak, az a barom arc mindig a pontosságáról volt híres, ezzel tökéletes ellentétet biztosítva nekem.

- Hova megyünk elsőnek? Mennyünk fel az Eiffel-toronyra? Vagy úúú, nézzük meg a Sanzelize-t, vagy a Notre Dame-ot! Vagy tudod, van az az üveg múzeumot...Mi is a neve? Louvre, azt hiszem, ott van a Mona Lisa is...Úristen, azt se tudom, hova mennyünk! - Mosolygott.

- Itt vannak Kittyék - Jelentettem ki, ő pedig lefagyott.

Hitetlenül nézett rám, kettőt pislogott, majd sunyin kuncogva rohant ki az ajtón, ahol már is Kitty nyakába ugrott. Mindannyian tudtuk, hogy a scene lány utálja, aminek bármilyen köze van az érzelmekhez, de szorosan ölelte magához a punk lányomat, aki hadarni kezdett valami olyasmiről, hogy mennyire hiányzott neki, és hogy mennyi mindent akar mesélni neki.

- Styles! - Vigyorgott Mark, majd átöleltük egymást, és hogy ne legyen annyira nyálas, megveregettük egymás vállát. - Merre?

- Nem tudom. Vagy felmegyünk a toronyra, vagy megnézzük azt a boltív alakú izét. Abba a múzeumba nincs kedvem most bemenni.

- Nincs tériszonyod? - Ráncolta a szemöldökét.

Magam mögé pillantottam, s mikor bebizonyosodtam róla, hogy Gwen nem figyel, kissé arrébb mentem Markkal. - Szemmel akarom tartani, ki tudja, milyen seggfej mászna rá, ha nem vagyok ott. És azt hiszem, neked elég Kittyre figyelni, még ha ezt ő nem is vallja be.

Miután megértette, aprót bólintott, én pedig összeszedtem magam; nem akartam arra a magasságra gondolni, amilyen nagy az Eiffel-torony. Csak túl fogom élni, ha nem nézek le, nem de?!

*

- Harry, hatalmas egy idióta vagy! - Simogatta a hátamat, miközben egy zacskóba kiadtam mindent, amit ide fele úton ettünk. - Most azonnal megyünk lefele!

- N-nem. Jól vagyok, csak...jól vagyok. - Hazudtam. - Nyugodtan menj, jól vagyok.

Aggódó pillantása megmelengette szeretettre éhes szívemet, hozzá akartam bújni, elmondani neki, hogy szeretem, kedves szavakkal zavarba hozni, miközben nyugtat, hogy nincs semmi baj, s simogat. Imádtam, egyszerűen imádtam az érintését, ahogy a szavai megnyugtatását is.

- Gyere! - Állított fel, majd a jobb kezemet a vállára helyezte. - Megyünk. Kitty, lent találkozunk!

- Neeeh... - Nyögtem, majd még egy adagot adtam ki magamból.

Gwen levezetett minden kisebb lépcsőn óvatos volt, én pedig úgy éreztem, mint ha zseléből lett volna a testem, arról nem is beszélve, hogy zsibbadtak a végtagjaim, s remegtek. Türelmesen vártuk a liftet, amiből egy rakás ember szállt ki, majd velünk együtt hatan szálltunk be, s indultunk lefelé, amitől csak még rosszabbul voltam.

- Minden rendben? - Kérdezte halkan.

Aprót bólintottam, a szívem hevesebben vert, mikor hozzám bújt, átölelte a derekamat, fejét a mellkasomba fúrta, én pedig a vállát karoltam át, fejemet az övére hajtottam. Ösztönzött arra, hogy hunyjam le a szemeimet, indoklása szerint, így jobb lesz, én pedig megbízva benne, úgy tettem. Éreztem a tekinteteket rajtunk, egy anyuka a gyerekével mosolygott, a többieket pedig már nem láttam, már becsuktam a szemeimet. Igaza volt, sokkal jobb, nem tudtam, hogy hol vagyok, és észhez se kaptam, már elhagytuk az első emeletet, majd a földszintre értünk, ahol sikerült kitolakodnunk a tömegből.

Nagy, kék szemeivel kíváncsian pillantott fel rám. - Jól vagy?

Mosolyogva bólintottam, már tudtam állni a saját lábaimon, a hányinger is csillapodott, a remegés is elmúlt. Jól éreztem magam.

- Igen. De éhes vagyok, mindent kiadtam magamból. Együnk egy fagyit. - Néztem egy lakókocsi féleség felé, ahol fagyit árultak.

A lehetőség nem volt sok, összesen három íz volt, csoki, vanília és eper, de tökéletes volt arra, amiért kellett: fagyit enni.

- Bon appétit! - Mosolyogtam, mire halkan felnevetett.

- Salut! - Nyomtak az orrom elé egy szórólapot, majd el is engedték, és már mentek tovább.

Sikerült elkapnom a vékony papírt, mielőtt még a földre eshetett volna, és elolvastam a szöveget, miszerint kilenctől lesz egy buli valami klubba, amihez profi francia tudásom nem volt elég.

- Este kilenctől buli. Nem messze a Sanzelize-től. Megyünk? - Nyomtam a kezébe a lapot, majd belenyaltam a fagyimba.

Ó, nyalás. Milyen szép emlékek...

- Mennyünk - Hallottam meg magam mögött Mark hangját. - Úgy sincs estére program, és szórakozást beszéltünk meg. De azt is hallottam, hogy Etienne-nél lesz ma este házibuli, és tegnap összefutottam vele, azt mondta, ha van kedvünk, mennyünk el.

- Házibuli. Egyértelmű. - Bólintott Gwen, Kitty pedig egyet értett vele.

- Harry! Szia! - Hallottam meg magam mögött egy jól ismert, vékony hangot, mire elfintorodtam.

- Ó, remek! - Verte bele a fejét a mellette lévő táblába.

Bocsánat kérően pillantottam Gwenre, majd megszorítottam a kezét, mikor a vörös fürtök megjelentek, s egy nagy puszit nyomtak az ajkaim sarkára.