Gwendolyn O'DonellA tükörtojás isteni illata megtöltötte érzékeimet, jólesően szippantottam be illatát, s halkan felsikítottam, mikor az olaj felcsapott. Azt vártam, hogy a fejemre köp majd, de határozott kezek ragadták meg a derekamat, és húztak ki a támadó olaj elől.
A mellkasához voltam húzva, és körülbelül úgy ölelt, mintha egy kamion elöl húzott volna el, nem a forró termék elől. Mezítelen mellkasa forró volt, finoman kidolgozott kockái érintésre termettek, én pedig egy kicsit meghaltam. Egy nagyon kicsit.
- Jobban vagy? - néztem fel rá.
Pillái alól rám tekintett, szemöldökét összevonta. Nem voltam benne biztos, mire gondol, ezért gyorsan hozzá tettem, hogy a fejfájásra panaszkodott.
- Ja - Tudta le egyszerűen.
A számat húzva mosolyogtam rá, majd kiszedtem a tojást a serpenyőből, és két tányérra tettem, a felszeletelt paradicsom, paradicsom, illetve bacon mellé. Hoztam még kenyeret, öntöttem két bögrébe forró teát, majd leültem Harry mellé, aki már bele is kezdett az első tojásba.
Elég sokat fogyott, ezért jó volt látni, hogy rendesen evett. A bordái enyhén kilátszódtak, illetve a kulcscsontja, csípőcsontja is sokkal jobban kidudorodott a megszokottnál. Természetesen így is ő volt a leggyönyörűbb férfi akit valaha láttam, de még is jobban tetszett a tudat, hogy evett normálisan régebben.
- Hogy van Greg? - Kérdeztem azt, ami elsőnek az eszembe jutott.
Vállat vont. - Jól van. Jövőhét pénteken elveszi a barátnőjét. Azt kérte, majd hívjalak meg az...esküvőre, szóval ha gondolod, gyere.
Elmosolyodtam, aztán aprót bólintottam. Lelki szemeim előtt a raszta, nagydarab srác lebegett egy rocker nővel az oldalán, és belemosolyogtam, mikor láttam a "normális" emberek reakcióját a párra.
Ajkaiba harapott, úgy tűnt, valami nagyon gyötri, és magamba tudtam (vagyis reménykedtem), hogy el akarna hívni. Úgy döntöttem, nem hagyom, hogy kínlódjon.
- Megyünk együtt?
- Igen! - Válaszolt rá egyből, én pedig rámosolyogtam.
- És a nő hozzátok költözik?
Aprót bólintott, én pedig tudtam, hogy valami bántja. - Mi pedig elköltözünk. Veszünk a srácokkal egy házat. Nem azért, mert Greg elüldözött, de gondolom ő is szeretne majd családot, meg ilyesmi, és nem akarunk...zavarni.
Hirtelen megtorpantam, szívem hevesen kezdett verni. Féltem megkérdezni, hova költöznek, de mivel ő nem említette, ezért kénytelen voltam egy kis lelki békéért.
- Merre költöztök?
- Egy albérletbe.
A szemöldökömet ráncoltam. - Egy albérletbe négyen?
Tisztába voltam vele, hogy egy átlagos család probléma nélkül elférne egy normál méretű albérletbe, de Harryék mindenek, csak nem átlagosak. Greg háza hatalmas, ezért elférnek benne, és bár az én szobám is elég nagy, csak Harry hálója volt akkora, mint kétszer az enyém, Lehetetlennek tartottam, hogy a négy nagy tért igénylő idióta elférjen egy albérletben.
Szomorúan rázta a fejét. - Nem. Külön költözünk.
- Miért nem költöztök kettesével?
Bánatosan mosolygott, nekem pedig a szívem szakadt meg. - Semmi értelme. Kitty mindig nálunk dekkolna, már kevesebb a hely. Valószínű, hogy összeköltöznek Markkal. Benékkel ugyan ez a helyzet, Zaynnel végül is együtt lakhatnánk, de felesleges. Talán egy év múlva ő is párt talál, semmi kedvünk nem lesz megint költöztetni a másikat. Egyszóval felesleges.
Tudtam, hogy legbelül úgy érzi, egyedül marad, de ez hülyeség volt. Bárhol és bármikor találhatott volna egy magához illő, normális lányt, és csak akkor esett le, hogy ez én vagyok, amikor reménnyel teli, zöld szemeiben könnyek csillogtak. Tisztában voltam vele, hogy mennyire ragaszkodik hozzám, már bizonyította, mennyire törődik velem. Nem vett nekem ki tudja milyen bmw-t, ki tudja milyen arany ékszereket, és még egy házat se kaptam tőle, de a legszebb az egészben, hogy soha az életben nem fogadnám el ezeket tőle. Azt akartam, hogy együtt spóroljunk kocsira, az egyetlen ékszer, amit vegyen nekem, egy gyűrű legyen, és együtt vegyünk házat.
Miután elfogyasztottuk a reggelit, csendben egymás mellett mosogattunk. Néha megbökött a könyökével, eleinte nem foglalkoztam vele, de mikor már negyedjére bökött meg, visszaböktem, amin elmosolyodott.
- Hány gyereket szeretnél? - Nézett rám érdeklődve.
- Nem tudom, Kettőt. Te?
- Sokat, legalább hármat. Örököljék csak sokan a csodás génjeimet - Vigyorgott magabiztosan, én pedig nevetni kezdtem. - Most mondd azt, hogy ez nem így van.
- Én ilyet nem mondtam - Nevettem továbbra is. - De tudod mit? Igazad van, több ilyen helyes férfi kell a világra, mint te. - Cukkoltam.
- Örülök, hogy valaki egyet ért velem, végre.
Míg ő vigyorgott, én folyamatosan kacagtam, nevetésem akkor fordult át kuncogásba, mikor vizes kezével a pólója alá nyúlt, amit viseltem, és a derekamnál fogva húzott magához. Izmos mellkasára helyeztem a kezem, nehogy ráessek, majd felfelé néztem, hogy izzó szemeibe tudjak pillantani. Mosolygott, de tudtam, hogy legbelül félt egy kicsit, hátha eltolom, holott eszem ágába sem volt.
Orrával megbökte az enyémet, a gyengéd érintés ismét kuncogást váltott ki belőlem, majd ajkait óvatosan az enyémekre helyezte. Puha puszit lehelt rájuk, majd megcsókolt. Igazi, mélyről jövő, érzelmekkel terhes csók volt, még a lábujjaim is bizseregtek.
- Igazából - Motyogta két csók között. - Greg arra számít, hogy nem leszek magányos, és hozzám költözöl, de tudom, hogy ez nem lesz így, mert hát...Szét is mentünk, vagy mi, és nem hiszem, hogy a szüleid oda lennének az ötletért.
- Ez valóban így van - Pusziltam meg.
- Talán ha vége a giminek... - Nézett rám bizonytalanul, azt várta, hogy befejezzem a mondatát.
- Meglátjuk.
Elmosolyodott, tudtam, hogy jelenleg beéri ezzel a válasszal a kis szüneteltetésünk miatt. Biztos vagyok benne, hogy összezavarta a dolog, hogy egyik nap még rá se bírtam nézni, most pedig úgy viselkedek, mint ha semmi se történt volna, de sose voltam jó a viták kezelésében, gondolom erre már ő is rájött, és ezért sem erőlteti a dolgot, vagy csak csupán nem tudja, hogy mit csináljon.
- Kérdezhetek valamit? - Néztem fel rá.
Bizonytalanul bólintott, azt hiszem, egy kicsit megijedt.
- T-Te...Te hogy érzed magad, mikor velem vagy?
A szemöldökét ráncolva nézte a hasamat miközben gondolkozott. Előre féltem a választól. Pink ajkaival megnyalta kissé repedezett ajkait, majd vett egy nagy levegőt.
- Ú...Ú-Úgy érzem magam v-veled...- Felnézett, tekintete az enyémbe fúródott. - Mintha...Mintha megnyertem volna az Az Élet nevezetű játékot.
